Experience Tumblr Like Never Before
Mert Ő megmutatta, hogy mi az a feltétel nélküli szeretet!
“És nekem kibaszottul tetszik, de nem mondhatom, mert csak barátok vagyunk😭”
—
és ha megkérdik, nekem ki voltál, csak egy szám, amit többet nem hívok már...
menni akartál, de ha egyszer még, az életed nélkülem nem lesz szép,
akkor emlékezz,
mindig ott voltam, és a hiányom senki sem pótolhatja, eltűntél és alkalmam sem volt búcsúra...
akarom őt, de túl is akarok lépni rajta,
és egyik sem történik meg
Egyetlen veled töltött percet sem sajnálok. Te vagy a legjobb, ami valaha történt velem. De azt kívánom, bárcsak ugyanez lehetnék én neked
Ujjai gyengéden masszírozták derekamat pólómon keresztül, nyelve pedig alig érezhetően végigsiklott alsó ajkamon, majd végül elmélyítette csókunkat.
Minél jobban szeretsz valakit, annál kevésbé bírsz ésszerűen viselkedni.
A fájdalom elkerülhetetlen, de a szenvedés már választható.
Mikor itt vagy tőlem 10 centire, a torkomban dobog a szívem.
Vajon az ember a másik egyes tulajdonságaiba szeret bele lépésről lépésre, vagy az egész lényébe egyszerre?
Az ajkunk úgy passzol egymáshoz, mint a kirakós két darabja.
Üresnek éreztem magam, mintha a testem puszta kagylóhéjként tartaná magában az összetört lelkemet.
Szeretni valakit néha félelmetesebb, mint elhagyni.
Minden szerelmi történet gyönyörű, de a miénk a kedvencem.
Egy hamis mosollyal és néhány udvarias szóval mindent leplezni lehet.
A legkeserédesebb pillanat az, amikor rájössz mennyire fog hiányozni egy pillanat miközben átéled.
Megtudtam valamit a szívemről. Megszakadhat. Darabokra törhet. Megkeményedhet és jéggé fagyhat. Megállhat. Teljesen. Millió atomra hasadhat. Felrobbanhat. Elpusztulhat. Tudod, mikor kezdett el újra verni? Amikor kinyitottad a szemed.
Ha a mosolyt hallani lehetne, az övé egy szerelmes dal volna.
Azt mondtad, olyan vagy, mint a kábítószer. Csak azt nem tetted hozzá, hogy a legaddiktívabb fajtából.
Amikor rád nézek látom azt, ami soha nem lehet az enyém..
és volt valami mélységesen ismerős benne, mintha a lelkem már találkozott volna az övével több évvel ezelőtt és a kezeim megérintették volna bőrét mielőtt ujjaim megízlelhették testét.
Imádom, amikor az égbolt látványa kiemeli saját jelentéktelenségemet.
Frank Herbert szavaival élve: „Igazi befejezés nincsen. Csak valahol abbahagyod a történetet.“
Hiányzott. Jobban, mint azt valaha is beismertem volna magamnak.
Rájöttem, hogy mindegy, hogy hány újévi fogadalmat teszek, vagy kit csókolok meg Szilveszter éjszaka… Mindig Ő lesz az egyetlen, aki a gondolataimba égette magát, egy életre szóló helyet kivívva ezzel magának a szívemben.