Minden szerelmi történet gyönyörű, de a miénk a kedvencem.
Az ajkunk úgy passzol egymáshoz, mint a kirakós két darabja.
Rájöttem, hogy mindegy, hogy hány újévi fogadalmat teszek, vagy kit csókolok meg Szilveszter éjszaka… Mindig Ő lesz az egyetlen, aki a gondolataimba égette magát, egy életre szóló helyet kivívva ezzel magának a szívemben.
Imádom, amikor az égbolt látványa kiemeli saját jelentéktelenségemet.
Te kilógtál a tömegből, és nem érdekelt, mit szólnak mások. Önmagad voltál. Egy részem abban a pillanatban szeretett beléd, és az ok nem volt más, mint te magad.
Elmentél, mintha én soha nem lettem volna az ok a maradásra.
A legkeserédesebb pillanat az, amikor rájössz mennyire fog hiányozni egy pillanat miközben átéled.
Azt mondta nem bántana, fizikailag nem, de lelkileg már holtra vert.
Amikor rád nézek látom azt, ami soha nem lehet az enyém..
néha azokért az érzésekért utáljuk önmagunkat, amiket figyelmen kívül hagyunk. talán pont ez a probléma, hogy nem hallgatunk magunkra, míg már túl késő nem lesz.