Experience Tumblr Like Never Before
Csak húzz magadhoz ölelj át szorosan és mondd azt, hogy köszönöm, hogy vagy nekem
"De ne menj el mellettem érzelmek nélkül..."
S mégis elmegy
Sírni tudnék annyi minden bánt és felemészt ..
@mindigsblog
Ebben az évben annyira vártam a karácsonyt , hogy most más lesz mint eddig .
Karácsony előtt vagyunk és már undorodom tőle .. Ez sem lesz másabb mint az eddigiek …
@mindigsblog
Par ember osszefogja torni a szived, de megjavitja a latasod.
Egyetlen veled töltött percet sem sajnálok. Te vagy a legjobb, ami valaha történt velem. De azt kívánom, bárcsak ugyanez lehetnék én neked
Ujjai gyengéden masszírozták derekamat pólómon keresztül, nyelve pedig alig érezhetően végigsiklott alsó ajkamon, majd végül elmélyítette csókunkat.
Üresnek éreztem magam, mintha a testem puszta kagylóhéjként tartaná magában az összetört lelkemet.
Amikor letüdőzöd a boldogságot,aztán egyszer csak jön a városi szmog, és tönkreteszi az egészen addig tökéletes összképet… Na, az kegyetlen tud lenni.
Azt mondtad, olyan vagy, mint a kábítószer. Csak azt nem tetted hozzá, hogy a legaddiktívabb fajtából.
Amikor rád nézek látom azt, ami soha nem lehet az enyém..
Az érintése a bőrömön olyan érzés, aminek nem szabad emlékké válnia.
Bárcsak tudnád mit jelentesz számomra, és hogy a neved hogyan játszódik le a fejemben, akár csak egy dal ismétlésen, amikor próbálok aludni éjszaka.
Az egészben a hangodban rejlő közömbösség fájt a legjobban.
A szerelem szerintem… olyan lehet, mint a zene. Amikor először hallasz egy számot és még a hideg is kiráz tőle. És utána nem tudod megállni, hogy ne hallgasd meg még egyszer és még egyszer. Újra és újra végighallgatod és… az érzések, amik átjárnak közben… úgy érzed, hogy élsz. Hogy igazán, valóban élsz és soha többé nem akarsz mást hallgatni. És nem is tudsz tőle megszabadulni, egyszerűen csak ott ragad a fejedben a nap huszonnégy órájában
Már nem kérdeztem róla. És azt hiszem, ez már kisebb haladás volt. Apró, észrevétlen lépés, amihez valójában minden erőmre szükségem volt.
Amikor azt mondtam beléd estem, nem csak megbotlottam és beütöttem a térdem. Olyan volt, mint lezuhanni egy hét emeletes épületről, és annak ellenére, hogy az egész testem zsibbadt, amíg végre érintettem a földet, nem éreztem semmi mást, csak a tiszta és visszavonhatatlan szeretetet az iránt az egy iránt, aki le lökött. Irántad.
Mintha az ő csókja képes lett volna begyógyítani a szívemen ejtett sebeket.
Néha csak épp annyira hiányzott, hogy teljesen tönkretett.
Még hajnali háromkor is, félálomban, képes volt érzelmek ezreit elindítani bennem.