Vajon Felérem Valaha

Nem várom, hogy megértsd,

Hisz tudom, hogy azt nem lehet.

azt várom, hogy ne féltsd,

De mégis mentsd az életed.

Egy sötét kórházi éjszakán,

Ami talán örökre veled marad,

Mint a heg a jobb karodon,

Meg a zavar a fejedben,

Hogy akkor este eldöntötted,

Sosem fogsz beszélni róla.

Bárcsak visszamehetnék

Amikor még kezdtelek megismerni

Mikor még nem mertem rólad írni

Ráfüggtem az emlékekre

Utálom azt, aki lettem

Ugye, milyen könnyű elhinni, hogy a világod törhetetlen?

Fáradt szemeiben még ég a remény

“Néha nem tudjuk, hogy mi fáj belül

Szívünkre bú és bánat terül

Néha nem tudjuk, hogy későre jár,

Szívünk egy szerelmes szívre vár

Én nem tudom, mit hoz a holnap

És nem tudom,mi lesz velem

Játéka lettem a sorsnak,

mert céltalan az életem

Bólogat, bólogat, bólogat

nem kiabál, nem akad ki,

nagy levegő…

Lehet, hogy egy nap majd nyílik ott virág

ahol most tombol az okozott kár

Újra és újra

Te, az eszembe jutva

Vissza a megszokott rosszba

És újra, és újra…

Ő mindig itt van mindenhol

Szemében az éj

És hiába van minden szó

Ha szétszakad az ég