Lehet, Hogy Egy Nap Majd Nyílik Ott Virág

Csak tarts ki mellettem, kérlek.

Ha majd rádzuhan a vöröslő hajnal

Emlékezz ezekre a szavakra

Senki sem mondta, hogy könnyű lesz

Senki sem mondta, hogy nem félhetsz

Belenézhetsz a sötétbe

Nehogy pánikolj, ne reszkess!

Senki sem mondta, hogy képzeld el

Senki sem mondta, hogy túléled

Ha egy átlag ember hallaná,sírva rogyna térdre,

de itt mindenki csak nevetve néz félre

És el akarják mosni a színeimet

A Hold porából alkottalak

Mostmár kosz vagy, semmi más

Mégis mindig úgy hordozlak

Mint akin csillog a napsugár

madarak kísérik az égen

tüskés szívében még remeg a vágyott

könnyek nélkül eltöltött ébren

fájdalomból átformált álom

Bárcsak visszamehetnék

Amikor még kezdtelek megismerni

Mikor még nem mertem rólad írni

Ráfüggtem az emlékekre

Utálom azt, aki lettem

I showed so many signs and never understood why no one saw I was struggling

What I didn’t realize was that no one ever actually cared.

Az ágyad szélyén ücsörög a kényszer,

akinek a sikolyait hallgatod az éjjel.

Ha egyszer is megsejti, mit érzel,

Nem menekülsz, utolér a véged.

Nem érdekel, hogy te nem érzed

Mert lefoglal, hogy épp rám nézel

Ki vagyok én?

Ki vagyok én nélküled?