akarom őt, de túl is akarok lépni rajta,
és egyik sem történik meg
A bűntudat olyan, mint az óceán. Bele lehet fulladni
A szerelem szerintem… olyan lehet, mint a zene. Amikor először hallasz egy számot és még a hideg is kiráz tőle. És utána nem tudod megállni, hogy ne hallgasd meg még egyszer és még egyszer. Újra és újra végighallgatod és… az érzések, amik átjárnak közben… úgy érzed, hogy élsz. Hogy igazán, valóban élsz és soha többé nem akarsz mást hallgatni. És nem is tudsz tőle megszabadulni, egyszerűen csak ott ragad a fejedben a nap huszonnégy órájában
Üresnek éreztem magam, mintha a testem puszta kagylóhéjként tartaná magában az összetört lelkemet.
Az emberi szív 5 másodpercig tovább ver, még azután is, hogy kikerül a testből. A halál utáni 5 másodpercben, a szívem még mindig érted fog dobogni. Abban az 5 másodpercben még mindig téged foglak szeretni.
Imádom, amikor az égbolt látványa kiemeli saját jelentéktelenségemet.
Frank Herbert szavaival élve: „Igazi befejezés nincsen. Csak valahol abbahagyod a történetet.“
A legnehezebb dolog, amit valaha is tettem, az volt, amikor elsétáltam még mindig őrülten szerelmesen beléd.
Ördög lakozik az angyali szemeiben.
Még hajnali háromkor is, félálomban, képes volt érzelmek ezreit elindítani bennem.
A fájdalom elkerülhetetlen, de a szenvedés már választható.