A Tükörbe Suttogom A Titkomat

Vajon felérem valaha

szemeid kéklő holdját?

Miaz benned, mi ennyire éget?

Ezer fok van és mégsem félek

Szép a lét, tiéd az érdem

Akarsz- e játszani mindent, mi élet?

Mi az benned, mi mindent lekaszál

Ami gyönyör és annyira fáj

A pokol bugyrainak alján

Akarsz- e játszani mindent, mi halál?

Néha úgy érezném, hogy élek

De mélyen a víz alatt

Nincsenek hangok és

Nincsenek fények

És el akarják mosni a színeimet

Én nyomorult

Kit az élők kivetettek

S nem fogadnak be a holtak

Remélem, egy nap majd megérted

Vajon mennyit bír ki az emberi elme?

A világ hatalmas hibája vagyok, érzem

Elrejtőznék, mennék, hisz félek

Csakhogy ne kelljen neked ezt az arcot nézned

Ezt, melyet kifárasztott a gyötrelem

Rossz tükörből visszanéz rám egy förtelem

Hallom a hangom és csak folyik le a könnyem

Remegve tántorgok a meghasadt föld repedésein

Megállok, zokogva nézem a hegeim

Nem érzem a saját lépéseim

Fázom a hideg rabságtól

Széthullunk, elszakadunk mint

A levelek a faágtól

számítottam rá

mégsem tettem semmit, hogy ne történjen meg