Néha úgy érezném, Hogy élek

Ha dohányoznék, most biztos jólesne egy cigi

Ha egy átlag ember hallaná,sírva rogyna térdre,

de itt mindenki csak nevetve néz félre

A filmnek itt végeszakad

Nincsen katarzis

Az üreges fa könnyen hasad

Főleg, ha az hagyja is

Szomorú csöndben

Feszül bennem

A hangos magány

Nem kell egy ember arra, hogy szenvedéssé tegye minden napom.

Meg tudom ezt csinálni én is

Máshogy néz ki az ég,

amikor valaki,akit szeretsz

odafennt van.

Én nyomorult

Kit az élők kivetettek

S nem fogadnak be a holtak

Van olyan dolog, ami attól szép, hogy nem lehet a miénk

Azt hittem, tudok repülni

Pedig valójában zuhantam

Lehet, hogy egy nap majd nyílik ott virág

ahol most tombol az okozott kár