Ma reggel ébredés után szinte pusztító, elemi erővel tört rám a hiányod. Jó ideje nem éreztem már ezt, így szinte letaglózott az érzés. Egy pillanatig szerettem volna azt hinni, hogy csak egy rémálomból riadtam fel, hogy csak álmodtam az elmúlt heteket, hónapokat, és mindjárt érkezik a szokásos ‘Jó reggelt!’ üzeneted.
De az már soha nem fog jönni. Soha nem szól majd az a hang a telefonon, amit hozzád állítottam be.
Annyira fájdalmas volt ez a reggel, hogy még csak kikelni sem bírtam az ágyból. Az oldalamra fordultam, összehúztam magam egész kicsire és sírtam. Olyan rég nem sírtam már.
Legszívesebben egy késsel felhasítanám a mellkasom és kitépném a szívem, ásnék egy mély gödröt és beletemetném, hogy soha többé ne kelljen semmit sem éreznem.
Azt hittem, már túl vagyok rajtad, de úgy tűnik, mégsem.
Olyan ez, mint a corona: hullámokban jön a hiányod, a fájdalom. És nem tehetek ellene semmit.
“Hagyd, hogy kicsússzon a kezeid közül, mennie kell… Ne kapj többet utána… Harcoltál már eleget, s ha ez kevés volt, itt az idő elengedned. Egyedül küzdened értelmetlen. Az, aki most ő, egyszerűen nem való az életedbe, talán soha nem is volt és soha nem is lesz, csak Te szeretted volna. Mindennél jobban. Talán… még nem érett azzá a személlyé, akinek melletted a helye, talán még vár rá néhány út, amit végig kell járnia, és egyszer visszatér, ha majd azzá válik, akire vágytál. Nem tudhatod, mit hoz a jövő, senki sem tudhatja, ezért csak a jelen mondhatja meg, most, mit kell tenned. Most, ha menni akar, el kell engedned… A búcsú szóljon mindig örökre, hogy a várakozás ne fossza meg semmitől az életed, de ma már tudod, ha valakit elengedsz, azzal lehet, hogy nem elveszíted, hanem esélyt adsz arra, hogy egyszer visszajöjjön úgy, hogy már készen áll. Ha hozzád tartozik, megtörténik, mert az Élet bizony… Oscar-díjas rendező.”
-T.E.
Ha bizonyítani szeretnél, itt a lehetőség. Keress, hívj fel, akarj, kérdezz és beszélj hozzám. Ne várd el, hogy egyik pillanatról a másikra legyen jó kedvem. Nevettess meg, mesélj a napodról. Mutasd a szemedben lévő csillogást, mint azelőtt. Legyél kitartó, tegyél azért, hogy a bizalmam a kezedben legyen. Törődj velem, és szánj rám időt. Ezek csak apróságok, de ha nem vagy hajlandó tenni értem, akkor meg sem érdemelsz.
Remélem tudod milyen nehéz volt nekem nem küldeni neked több üzenetet mikor annyira akartam volna.
Tudod milyen nehéz állandóan valami elfoglaltságot találni, hogy ne gondoljak rád.
Tudod milyen nehéz nekem nem mondani, hogy szeretlek, miközben szeretlek. Jobban szeretlek mint amit megérdemelsz.
Tudod mennyire szeretném, hogy akarj az életedbe, mint ahogy én akarlak az enyémbe.
A szerelem.. egyszerűen csak kibaszottul fájdalmas, mert gyötrelmes tudni, hogy túl mélyen szeretek valakit, akit elvehetnek tőlem.
Azt mondják az élet nem igazságos, de tudod mit, kibaszottul nem fer a szerelem sem.
Nem én választottalak, nem én választottam, hogy szerelembe essek hirtelen és mélyen, arccal a betonnak, és betörjem az orrom, nem én akartam szerelembe esni veled, egyszerűen csak megtörtént, engedélyem ellenére, egyszerűen csak megtörtént.
Gyere és ismerj meg. Tudd, milyen vagyok, ha csak három órát aludtam az éjjel, tudd, hogyan kezeld, ha hisztizem. Tudd meg, minek örülök a legjobban, mivel tudsz igazán boldoggá tenni, és élj is ezekkel a lehetőségekkel. Tudd, hogy mi az, ami leginkább felbosszant, mi az, ami megnyugtat. Ismerd azt az énem, aki elolvad egy kisgyerek láttán, ismerd azt, amelyik hajnali kettőkor a világ dolgain mereng, de ismerd azt is, amelyik energikus, és csak ontja magából a fényt a környezetére. Ismerd meg, milyen vagyok akkor, mikor nem látok mást, csak sötétséget, és húzz ki onnan. Ismerj akkor, mikor örülök, és tudd, hogy Veled is meg akarom osztani az örömöm. Ismerd a múltam, legyél a jövőm. Szeress akkor is, ha nincs kedvem senkihez, ha káosz szabadul el körülöttem, szeress, ha türelmesnek kell lenned velem, szeress akkor, ha sértve érzem magam a tetteidtől. Lásd milyen vagyok a szürke hétköznapokon, láss engem ha minden összejön, de láss akkor is, ha a dolgok összeomlanak körülöttem. Lásd meg az őszinte mosolyom, de lásd meg a szomorúságot is a hamisban. Lásd hogyan csillog a szemem, ha Rólad beszélek, lásd az üveges tekintetem, ha keserűséget érzek. Akarj engem, mikor nem érsz el odáig, ahol vagyok, de akkor se unj meg, ha bármikor karnyújtásnyira állok Tőled. Akarj engem boldoggá tenni és megóvni minden rossztól. Akarj fényt hozni az életembe, akarj engem mindenestül, minden hibámmal együttvéve, lelkemet testemet teljesen.
Azt mondtad, jobban meg akartál ismerni, mint bárki más. Hát gyere és ismerj meg.
Felhők
Érzelmeim akár a felhők,
Haladnak mennek előrre.
Viszont vannak melyek túlságosan sietnek,
Kapkodnak majd sietségükben sérülnek...
Ezek általában el is tűnnek.
A szél elfúja őket és teljes mértékben elmennek.
Elmúlt és nincs többé...
Hiánya marad már csak fent,
De telik az idő és a felhő megy tovább.
Mint, ha semmi nem lett volna,
Meg sem történt az egész
Csak halad tovább a célig.
Melyek még egyben vannak s erősek,
Egyben maradnak és mennek.
Ahogy nézem őket csak vannak,
Nem érdekli, hogy elmúlt.
Telnek a napok, a hetek, az évek,
De egy felhő egyben van még és mennek.
Az lenne a szerelem felhő...
Melyet a szél nem tud elszakítani,
Ő egyben van és vár.
Erős kis felhő ez,
Van hogy megsérül, de mindig helyreáll....
Irántad érzett szerelmem nem foszlik el soha már.
És csak annyit kérek tőled drága szél...
Sodorj össze minket!
Tőled pedig drága szerelmem...
Ügess még egyet!
boys want your pussy not your heart
193 posts