Felhők
Érzelmeim akár a felhők,
Haladnak mennek előrre.
Viszont vannak melyek túlságosan sietnek,
Kapkodnak majd sietségükben sérülnek...
Ezek általában el is tűnnek.
A szél elfúja őket és teljes mértékben elmennek.
Elmúlt és nincs többé...
Hiánya marad már csak fent,
De telik az idő és a felhő megy tovább.
Mint, ha semmi nem lett volna,
Meg sem történt az egész
Csak halad tovább a célig.
Melyek még egyben vannak s erősek,
Egyben maradnak és mennek.
Ahogy nézem őket csak vannak,
Nem érdekli, hogy elmúlt.
Telnek a napok, a hetek, az évek,
De egy felhő egyben van még és mennek.
Az lenne a szerelem felhő...
Melyet a szél nem tud elszakítani,
Ő egyben van és vár.
Erős kis felhő ez,
Van hogy megsérül, de mindig helyreáll....
Irántad érzett szerelmem nem foszlik el soha már.
És csak annyit kérek tőled drága szél...
Sodorj össze minket!
Tőled pedig drága szerelmem...
Ügess még egyet!
Ha kérnem kell a figyelmed, akkor bazd meg a figyelmed
“Fáradt vagy. Minden reggel felkelsz és minden reggel nekivágsz. Nem beszélsz a belső harcodról. Csendben, magadban vívod. Ennél magányosabb érzés talán nincs is a világon. Gyógyulni próbálsz egy olyan dologból, amiből nem tudod hogyan kell.”
Volt benned valami
amitől már az első perctől kezdve tudtam,
kurvára kellesz.
És ez rossz nekem.. Nagyon
Tekintet találkozik. Hang elcsuklik. Gyomor összeugrik. Térd megremeg. Tenyér izzad. Tekintet félre. Torok köszörül. Nagy levegő. Lépés jobbra. Majd balra. Tenyerek össze. Tekintet vissza. Csak óvatosan. Szájak mosolyra. Szem csillog. Szív hevesen. Tenyerem tenyereden.
Idő megáll. Bárcsak örökre. Két pillanat. Az élet.
nem tudom hogy komolyan gondolod-e...hogy hogyan bízzak újra bennünk...nem tudom hogy szeretsz-e...vagy csak mert nincs más...nem tudom igazán csókolsz-e...vagy ölelsz...nem tudom hogy érzelemmel tettél mindent aznap este...nem tudom hogy mit higyjek...nem tudom hogy hazudsz-e nem tudom hogy azok a mosolyok igazak-e nem tudom hogy ahogy rám nézel őszinte vagy sem...nem tudom...tenned kell hogy újra bízzak benned és nem tudom hogy eléggé akarod-e...nem tudom hogy tényleg őszintén mondod hogy “neharagudj”,”szeretlek”...nem tudom hogy mit érezzek...
Mindig mindent túlgondolni. Ebbe fogok megbolondulni. Jó a kedvem? Rontsuk el, Soha meg nem valósuló forgatókönyvekkel!
Elkések és megbámulnak, A mosolygók rajtam virulnak. A vizsgán elhasalok, A versenyen lemaradok.
Belelátni minden mosolyba a nagy Őt, Fejben már tervezni az esküvőt. Beleszeretni mindenkibe öt perc után, Elragadtatni magam idejekorán.
Ebből lesz önmarcangolás és félelem. Ezzel baszom el a szerelmi életem. Miért csinálja az elmém ezt vélem? Mintha én lennék a legnagyobb ellenségem.
193 posts