Erzelemnelkul - Elhittem, Hogy Köztünk Lesz Valami...

Őszintén azt kívánom neked, hogy tudd meg milyen elfelejtve lenni

Tudd meg milyen ha kizárnak

Érezd azt a fájdalmat, amit te okoztál nekem

Éld át azt a nyomorult érzést, amikor kaparsz valaki figyelméért de ő még csak feléd sem néz

Tudd meg milyen ha annyira szeretsz, hogy folyamatosan összetörnek

Érezd a magányt, amit eddig te okoztál

Csak, hogy tudd mit tettél velem újra és újra

A mostani időjárás kicsit hasonlít az én hangulatomhoz is; néha ilyen, néha olyan.

én: öngyilkossággal nem szabad csak úgy dobálózni szintén én, amikor a legkisebb dolog elbaszódik az életemben: mindjárt megölöm magam a gecibe

Terápia

Félek attól, hogy túl sok vagyok. Félek attól, hogy túl kevés. Leszek-e valakinek pont elég?

Félek a kudarctól. Félek csalódni. Lesz-e az álom valódi?

Félek az élettől. Félek a haláltól. Itt vagyok s mégis túl távol

Félek remélni. Félek érezni. Szíveddel tudsz a legjobban vérezni.

Félek elindulni. Félek megállni, Szerelmet ér kívánni?

Félek a múlttól. Félek a jövőtől. Fogok-e még sírni az örömtől?

Félek a magastól. Félek attól, hogy szarul írok. Gúzsba kötnek elképzelt kínok.

Félek magamtól. Félek tőled. Megpróbálok nem félni többet.

nem tudom hogy komolyan gondolod-e...hogy hogyan bízzak újra bennünk...nem tudom hogy szeretsz-e...vagy csak mert nincs más...nem tudom igazán csókolsz-e...vagy ölelsz...nem tudom hogy érzelemmel tettél mindent aznap este...nem tudom hogy mit higyjek...nem tudom hogy hazudsz-e nem tudom hogy azok a mosolyok igazak-e nem tudom hogy ahogy rám nézel őszinte vagy sem...nem tudom...tenned kell hogy újra bízzak benned és nem tudom hogy eléggé akarod-e...nem tudom hogy tényleg őszintén mondod hogy “neharagudj”,”szeretlek”...nem tudom hogy mit érezzek...

Van bennem ez az érzés, hogy nem vagyok elég jó. És minden egyes nappal rosszabbodik, mert semmi se utal az ellenkezőjére

"Kihasználtál.

Pontosan tudtad, mindent megtennék érted.

És te hagytad.

Hagytad, hogy mindent odaadjak.

Hagytad, hogy megtörténjen.

Hagytad, hogy bűntudatot érezzek

és így elvettél mindent, ami voltam,

ami vagyok, és aki lehettem volna.

Haragoddal, reményt adó szavaiddal elszívtad minden mosolyom, a színeket, a fényt,

a holnapot.

De akkor. Ott.

mikor a legmélyebben voltam megértettem.

Megértettem.

Hogy Én adtam a kezedbe mindent.

Én engedtem meg, hogy szerelmem ellenem használd.

Én nem hittem magamban,

én nem szerettem magam eléggé.

Beengedtelek legbelsőmbe de te nem voltál rá készen. Én nem

Voltam készen. Mi nem voltunk készen.

Kihasználtál. ...

Mert én akartam. Mert én hagytam.

Mert megengedtem. Mert ennyire vágytam hogy szeress.

Ez volt az én leckém.

Most sem szeretlek kevésbé.

Csak megtanultam másképp “becsülni magam.”

Megtanultam másképp is szeretni magam.

Megtanultam, hogy magamért változtassak, így esélyt adva annak amire szívem oly nagyon vágyik.

De már nem minden áron.

Nem önmagam árán."

Don’t make things complicated, simple is the best❤️

(Not my art, don’t know where it originally came from)

“Akkor jöttem rá, mennyire megszerettem, mikor elég volt csak rágondolnom és máris elmosolyodtam.”

—

részeg csókok. félig elszívott cigi. töményre kevert vodka. tíz évvel ezelőtti számok. zenegép. füstszag. ködös elme. megrészegült mosoly. kölcsönvett kabát a hidegben. melléfolyt italok. félre hullott hamu. hamis ígéretek. elrepült órák. elillant szerelmek.