"Kihasználtál.

Nem tudom hogy a sok alkoholtól nem vagyok képes gondolkodni vagy csak megint te zavartál teljesen össze.

Valószínűleg mindkettő de az alkohol a kevésbé pusztítóbb.

Két pillanat

Tekintet találkozik. Hang elcsuklik. Gyomor összeugrik. Térd megremeg. Tenyér izzad. Tekintet félre. Torok köszörül. Nagy levegő. Lépés jobbra. Majd balra. Tenyerek össze. Tekintet vissza. Csak óvatosan. Szájak mosolyra. Szem csillog. Szív hevesen. Tenyerem tenyereden.

Idő megáll. Bárcsak örökre. Két pillanat. Az élet.

Egy műmosoly.

Egy mű nevetés.

Egy boldog kinézet.

És máris mindenki azt hiszi, hogy jól vagy.

Lássák rajtam, hogy valami nincs rendben, de azt senki nem tudja, mennyire szenvedek belül.

Gyere és ismerj meg. Tudd, milyen vagyok, ha csak három órát aludtam az éjjel, tudd, hogyan kezeld, ha hisztizem. Tudd meg, minek örülök a legjobban, mivel tudsz igazán boldoggá tenni, és élj is ezekkel a lehetőségekkel. Tudd, hogy mi az, ami leginkább felbosszant, mi az, ami megnyugtat. Ismerd azt az énem, aki elolvad egy kisgyerek láttán, ismerd azt, amelyik hajnali kettőkor a világ dolgain mereng, de ismerd azt is, amelyik energikus, és csak ontja magából a fényt a környezetére. Ismerd meg, milyen vagyok akkor, mikor nem látok mást, csak sötétséget, és húzz ki onnan. Ismerj akkor, mikor örülök, és tudd, hogy Veled is meg akarom osztani az örömöm. Ismerd a múltam, legyél a jövőm. Szeress akkor is, ha nincs kedvem senkihez, ha káosz szabadul el körülöttem, szeress, ha türelmesnek kell lenned velem, szeress akkor, ha sértve érzem magam a tetteidtől. Lásd milyen vagyok a szürke hétköznapokon, láss engem ha minden összejön, de láss akkor is, ha a dolgok összeomlanak körülöttem. Lásd meg az őszinte mosolyom, de lásd meg a szomorúságot is a hamisban. Lásd hogyan csillog a szemem, ha Rólad beszélek, lásd az üveges tekintetem, ha keserűséget érzek. Akarj engem, mikor nem érsz el odáig, ahol vagyok, de akkor se unj meg, ha bármikor karnyújtásnyira állok Tőled. Akarj engem boldoggá tenni és megóvni minden rossztól. Akarj fényt hozni az életembe, akarj engem mindenestül, minden hibámmal együttvéve, lelkemet testemet teljesen.

Azt mondtad, jobban meg akartál ismerni, mint bárki más. Hát gyere és ismerj meg.

Szeretném ha itt lennél most velem.

nem tudom hogy komolyan gondolod-e...hogy hogyan bízzak újra bennünk...nem tudom hogy szeretsz-e...vagy csak mert nincs más...nem tudom igazán csókolsz-e...vagy ölelsz...nem tudom hogy érzelemmel tettél mindent aznap este...nem tudom hogy mit higyjek...nem tudom hogy hazudsz-e nem tudom hogy azok a mosolyok igazak-e nem tudom hogy ahogy rám nézel őszinte vagy sem...nem tudom...tenned kell hogy újra bízzak benned és nem tudom hogy eléggé akarod-e...nem tudom hogy tényleg őszintén mondod hogy “neharagudj”,”szeretlek”...nem tudom hogy mit érezzek...

Néha még levegőt venni is nehéz

Annyira utálom magam

Csak sírnék, de nem jön,

Ellenben a hányingerrel

Negyven szálka akad a torkomra

És tanácstalanná tesznek

Nem tudok másra gondolni, csak rájuk

Hogy megint ott vannak,

Mert utálom magam.

Szeretném szeretni magam.

Szeretném elfogadni magam.

Szeretnék jól lenni végre.

“Csak egy olyan hetet kérek, amikor minden tökéletes…”

M. 💔

Várom,hogy írj,hogy meggondoltad magad,hogy hiányzom. Tudom,hogy ez nem fog megtörténni,de nem tudok nem reménykedni…Nagyon szeretlek,egyszerűen nem tudom mi történt. Te mondtad mindig,hogy a mi kapcsolatunk különleges és szoros. Így is volt,csak te úgy döntöttél,hogy nem kérsz többet belőle. Nem értelek…nagyon hiányzol. Remélem így most neked jobb..

(Bárcsak valahogy ez eljutna hozzád)