M. đź’”
Várom,hogy Ărj,hogy meggondoltad magad,hogy hiányzom. Tudom,hogy ez nem fog megtörtĂ©nni,de nem tudok nem remĂ©nykedni…Nagyon szeretlek,egyszerűen nem tudom mi törtĂ©nt. Te mondtad mindig,hogy a mi kapcsolatunk kĂĽlönleges Ă©s szoros. ĂŤgy is volt,csak te Ăşgy döntöttĂ©l,hogy nem kĂ©rsz többet belĹ‘le. Nem Ă©rtelek…nagyon hiányzol. RemĂ©lem Ăgy most neked jobb..
(Bárcsak valahogy ez eljutna hozzád)
Ha valakinek csak toxikuskapcsolata volt, akkor az az ember nehezen fogja elhinni, hogy bármit is akarsz tĹ‘le. SzĂĽksĂ©ge lesz arra, hogy kimutasd, tĂ©nyleg Ă©rdeklĹ‘dsz iránta, tĂ©nyleg szereted. SzĂĽksĂ©ge lesz a biztosra. Nem fogja elhinni egybĹ‘l, hogy szereted. FĂ©lni fog, hogy eltűnsz a semmibĹ‘l, elhagyod vagy esetleg megcsalod. Ăšjra fel kell Ă©pĂtenie a bizalmát, ami akár hĂłnapokba is beletelhet. Mindent tĂşl fog gondolni, lehet nĂ©ha sok is lesz számodra. DE ha egyszer elnyerted a bizalmát, kĂ©pes voltál kivárni, akkor nyert ĂĽgyed van. Egy ilyen embernĂ©l senki nem fogja jobban Ă©rtĂ©kelni azt a szeretetet, mit adsz neki, s nála jobban viszonozni sem fogja senki. LegyĂ©l tĂĽrelmes, s megkapod a jutalmad cserĂ©be.
#5
Csak Te és Én, egymásbafeledkezve táncolunk...Kéz a kézben, elveszve egymás tekintetében
Gyere és ismerj meg. Tudd, milyen vagyok, ha csak három órát aludtam az éjjel, tudd, hogyan kezeld, ha hisztizem. Tudd meg, minek örülök a legjobban, mivel tudsz igazán boldoggá tenni, és élj is ezekkel a lehetőségekkel. Tudd, hogy mi az, ami leginkább felbosszant, mi az, ami megnyugtat. Ismerd azt az énem, aki elolvad egy kisgyerek láttán, ismerd azt, amelyik hajnali kettőkor a világ dolgain mereng, de ismerd azt is, amelyik energikus, és csak ontja magából a fényt a környezetére. Ismerd meg, milyen vagyok akkor, mikor nem látok mást, csak sötétséget, és húzz ki onnan. Ismerj akkor, mikor örülök, és tudd, hogy Veled is meg akarom osztani az örömöm. Ismerd a múltam, legyél a jövőm. Szeress akkor is, ha nincs kedvem senkihez, ha káosz szabadul el körülöttem, szeress, ha türelmesnek kell lenned velem, szeress akkor, ha sértve érzem magam a tetteidtől. Lásd milyen vagyok a szürke hétköznapokon, láss engem ha minden összejön, de láss akkor is, ha a dolgok összeomlanak körülöttem. Lásd meg az őszinte mosolyom, de lásd meg a szomorúságot is a hamisban. Lásd hogyan csillog a szemem, ha Rólad beszélek, lásd az üveges tekintetem, ha keserűséget érzek. Akarj engem, mikor nem érsz el odáig, ahol vagyok, de akkor se unj meg, ha bármikor karnyújtásnyira állok Tőled. Akarj engem boldoggá tenni és megóvni minden rossztól. Akarj fényt hozni az életembe, akarj engem mindenestül, minden hibámmal együttvéve, lelkemet testemet teljesen.
Azt mondtad, jobban meg akartál ismerni, mint bárki más. Hát gyere és ismerj meg.
"Kihasználtál.
Pontosan tudtad, mindent megtennék érted.
És te hagytad.
Hagytad, hogy mindent odaadjak.
Hagytad, hogy megtörténjen.
Hagytad, hogy bűntudatot érezzek
Ă©s Ăgy elvettĂ©l mindent, ami voltam,
ami vagyok, és aki lehettem volna.
Haragoddal, remĂ©nyt adĂł szavaiddal elszĂvtad minden mosolyom, a szĂneket, a fĂ©nyt,
a holnapot.
De akkor. Ott.
mikor a legmélyebben voltam megértettem.
Megértettem.
Hogy Én adtam a kezedbe mindent.
Én engedtem meg, hogy szerelmem ellenem használd.
Én nem hittem magamban,
én nem szerettem magam eléggé.
Beengedtelek legbelsőmbe de te nem voltál rá készen. Én nem
Voltam készen. Mi nem voltunk készen.
Kihasználtál. ...
Mert én akartam. Mert én hagytam.
Mert megengedtem. Mert ennyire vágytam hogy szeress.
Ez volt az én leckém.
Most sem szeretlek kevésbé.
Csak megtanultam másképp “becsülni magam.”
Megtanultam másképp is szeretni magam.
Megtanultam, hogy magamĂ©rt változtassak, Ăgy esĂ©lyt adva annak amire szĂvem oly nagyon vágyik.
De már nem minden áron.
Nem önmagam árán."
A tél utolsó széllökéseitől zörög a redőny. Csütörtök este, és csak nézek magam elé merőn. Újabb elszalasztott nap mögöttem. Magányra mázolt falak köröttem.
Megint nem mertem, megint nem tudtam. A lehetőség elől megint elfutottam. Hiba vádolni bárki mást. Tudom, én vagyok a hibás.
S ez a legszörnyűbb benne. A fejemben megvan mit kellene. De jött a csalĂłdástĂłl valĂł fĂ©lelem, a kĂ©tsĂ©g, ismĂ©t Ăşrrá lett rajtam a bĂ©nĂtĂł sötĂ©tsĂ©g.
Ma is úgy fekszem le, hogy majd holnap. Ma is megálmodom magam bátornak. Ez a mantra megy már mióta. Ha lehetne, önbizalmat vennék kilóra.
Ha megkérdeznéd hogy vagyok, mindig azt válaszolnám hogy jól.
Most őszintén?
Mit tudnál tenni ha azt mondom haldoklom lelkileg?
M❣️
Akarok valakit, aki megkérdezi mindennap, hogy hogy vagyok.
Akarok valakit, aki arra kĂ©r, hogy Ărjak neki, ha haza Ă©rtem.
Akarok valakit, akivel bármiről tudok beszélgetni.
Akarok valakit, akit tiszta szĂvembĹ‘l szerethetek Ă©s, aki viszontszeret.
Akarok valakit, aki boldoggá tesz.
Igazából nem valakit akarok, hanem téged.
- Miért nem volt eddig olyan sok párkapcsolatod?
- Mert nem tudok sokat nyĂşjtani.
- Mármint?
- Én csak szeretni tudok tiszta szĂvembĹ‘l. De ez mindig-mindig kevĂ©s.
193 posts