Don't Forget This Little Naive Girl

Egy hazug világban várod az őszinte szeretetet

“Fáradt vagy. Minden reggel felkelsz és minden reggel nekivágsz. Nem beszélsz a belső harcodról. Csendben, magadban vívod. Ennél magányosabb érzés talán nincs is a világon. Gyógyulni próbálsz egy olyan dologból, amiből nem tudod hogyan kell.”

Gyere és ismerj meg. Tudd, milyen vagyok, ha csak három órát aludtam az éjjel, tudd, hogyan kezeld, ha hisztizem. Tudd meg, minek örülök a legjobban, mivel tudsz igazán boldoggá tenni, és élj is ezekkel a lehetőségekkel. Tudd, hogy mi az, ami leginkább felbosszant, mi az, ami megnyugtat. Ismerd azt az énem, aki elolvad egy kisgyerek láttán, ismerd azt, amelyik hajnali kettőkor a világ dolgain mereng, de ismerd azt is, amelyik energikus, és csak ontja magából a fényt a környezetére. Ismerd meg, milyen vagyok akkor, mikor nem látok mást, csak sötétséget, és húzz ki onnan. Ismerj akkor, mikor örülök, és tudd, hogy Veled is meg akarom osztani az örömöm. Ismerd a múltam, legyél a jövőm. Szeress akkor is, ha nincs kedvem senkihez, ha káosz szabadul el körülöttem, szeress, ha türelmesnek kell lenned velem, szeress akkor, ha sértve érzem magam a tetteidtől. Lásd milyen vagyok a szürke hétköznapokon, láss engem ha minden összejön, de láss akkor is, ha a dolgok összeomlanak körülöttem. Lásd meg az őszinte mosolyom, de lásd meg a szomorúságot is a hamisban. Lásd hogyan csillog a szemem, ha Rólad beszélek, lásd az üveges tekintetem, ha keserűséget érzek. Akarj engem, mikor nem érsz el odáig, ahol vagyok, de akkor se unj meg, ha bármikor karnyújtásnyira állok Tőled. Akarj engem boldoggá tenni és megóvni minden rossztól. Akarj fényt hozni az életembe, akarj engem mindenestül, minden hibámmal együttvéve, lelkemet testemet teljesen.

Azt mondtad, jobban meg akartál ismerni, mint bárki más. Hát gyere és ismerj meg.

Te vagy a jég a whiskeymben, a mentol a cigimben, a tejszínhab a gofrimon és a sajt a lángosomon.

Nélküled is jó, de azért veled az igazi.

dolgok amiket egyszer elmondok neked ha elég részeg leszek:

bazdki, az összes számról te jutsz eszembe. elbaszom rád a jo zenéket.

szeretem amikor mosolyogsz. szeretem amikor mosolygosz velem, rajtam, miattam.

mindig megjegyzem amiket mondasz nekem.

bocsi ha küldtél egy csomó jelet és én nem vettem észre. tudom, mostmár kurva késő.

de azért a multkor mégis te írtad, hogy találkozzak veled nem?

mindnekivel úgy viselkedsz mintha szerelmes lennél beléjük? vagy csak velem?

szerelmes vagy belém?

ki az akibe szerelmes vagy? leszek az én valamikor? voltam én valamikor?

mondjuk pont pár hónapja. nem azért mondom de szerintem voltam. de ha nem akkor legyszives magyarázz el nekem mindent.

szeretlek.

nem értem miért nem vagyok elég neked.

szeretném azt hinni, hogy neked nagyobb veszteség lenne mint nekem.

meghallagattalak volna. tudom, azt hiszed, hogy nem. pedig de.

jó vagy így. ha azt hiszed nem, akkor is.

rengetegszer mentem el valahova csak miattad.

akartam irni. rengetegszer.

imádom ha felhívsz éjszaka. imádom a szar poénokat, a részeg faszságaid, meg ahogy beleéled magad a dolgokba. nem lehetek annyira fáradt soha, hogy ne tudjam élvezni.

kibaszott fontos vagy. nem akartam elbaszni. veled nem akartam. ne haragudj rám.

,,Fáj, mert számított.“

- John Green

Ellentett

Neked kevés, nekem minden. Nekem fontos, neked mindegy. Én hülye meg el is hittem. A szívemet rossz helyre vittem.

Én maradnék, te mennél. Nekem elég, neked kell még. Te üres, én tele, nincs a szavaidnak hitele.

Én előre, te vissza. A tiéd hátsó, az enyém tiszta. Én korán, te késve. Az álomból túl későn eszmélve.

Te mész, én maradok. Az érzéseim tőled szabadok. Te felejtesz,én emlékszem. Bár vinnéd magaddal az emléked.