Vicces…

“Fáradt vagy. Minden reggel felkelsz és minden reggel nekivágsz. Nem beszélsz a belső harcodról. Csendben, magadban vívod. Ennél magányosabb érzés talán nincs is a világon. Gyógyulni próbálsz egy olyan dologból, amiből nem tudod hogyan kell.”

Képes lettem volna;

Eldobni mindenem csak azért, hogy boldognak lássalak, hogy lássam a mosolyod, hogy halljam a nevetésed. Annyi mindent megtettem volna érted és ezt tudtad, kihasználtad majd eldobtad. Neked nem volt elég, hogy a mindenem voltál, neked több kellett…

Eldobtál, remélem most mindened megvan.

Elérted, hogy fontossá válj számomra, majd amikor a legkevésbé számítottam rá, eldobtál magadtól.

S

Talán az volt a probléma, hogy sosem láttál így, a ragyogó napfényben állni, arccal a Nap felé, hagyva, hogy a hajamat is arany fényre fesse, ahogy összeborzolja a szél.

Sosem láttál a kedvenc zenémre tombolni és egy liter fagyit megenni.

Sosem láttad, ahogy csapkodok a kezemmel ha valami olyanról beszélek, amit megszállottan imádok.

Sosem láttad, milyen boldog vagyok.

Hogy milyen boldog tudok lenni.

Te szomorúnak láttál és sötétnek, hidegnek.

Tudom, hogy azt hitted, ez az ami megfogott, a vörös és a fekete keveréke, ahogy csatát vívnak a viharfelhők a fejem felett, hiszen ősz volt akkor is.

Talán bántotta volna a szemed a fény, nem is akartál többnek látni egy árnyéknál.

De én vagyok a tavaszi nevetés, ahogy újra virágba borulnak a fák.

A kisgyerek a buborékfújóval.

A szél, ami az arcodba fújja a virágok illatát.

Én vagyok a boldogság és az újra kezdődő élet, bármilyen hideg volt is a tél.

Lily Midwinter - Ezt még elmondanám

És ez rossz nekem.. Nagyon

Már nem beszélünk annyit, mint régen

nem tudom hogy komolyan gondolod-e...hogy hogyan bízzak újra bennünk...nem tudom hogy szeretsz-e...vagy csak mert nincs más...nem tudom igazán csókolsz-e...vagy ölelsz...nem tudom hogy érzelemmel tettél mindent aznap este...nem tudom hogy mit higyjek...nem tudom hogy hazudsz-e nem tudom hogy azok a mosolyok igazak-e nem tudom hogy ahogy rám nézel őszinte vagy sem...nem tudom...tenned kell hogy újra bízzak benned és nem tudom hogy eléggé akarod-e...nem tudom hogy tényleg őszintén mondod hogy “neharagudj”,”szeretlek”...nem tudom hogy mit érezzek...

“Nem fogok hazudni..se magamnak se másnak se neked..nehezen viselem ezt a helyzetet..lennének kérdéseim..de majd a csend mindenre felel.”

—

M. 💔

Várom,hogy írj,hogy meggondoltad magad,hogy hiányzom. Tudom,hogy ez nem fog megtörténni,de nem tudok nem reménykedni…Nagyon szeretlek,egyszerűen nem tudom mi történt. Te mondtad mindig,hogy a mi kapcsolatunk különleges és szoros. Így is volt,csak te úgy döntöttél,hogy nem kérsz többet belőle. Nem értelek…nagyon hiányzol. Remélem így most neked jobb..

(Bárcsak valahogy ez eljutna hozzád)