Rólad szólnak a vidám dalok
Belehallgatok a szerelembe
Téged idéznek a kinti hangok
De te nem hallhatsz engem
Beteszem ezt is majd abba a szekrénybe
Ahol a szuicid hajlam pihenget
Hogy majd megint nyitogathassam reménykedve
Hátha a vágy most nem sikerül félre
Néha úgy érezném, hogy élek
De mélyen a víz alatt
Nincsenek hangok és
Nincsenek fények
A világ hatalmas hibája vagyok, érzem
Elrejtőznék, mennék, hisz félek
Csakhogy ne kelljen neked ezt az arcot nézned
Ezt, melyet kifárasztott a gyötrelem
Rossz tükörből visszanéz rám egy förtelem
Hallom a hangom és csak folyik le a könnyem
Remegve tántorgok a meghasadt föld repedésein
Megállok, zokogva nézem a hegeim
Nem érzem a saját lépéseim
I showed so many signs and never understood why no one saw I was struggling
What I didn’t realize was that no one ever actually cared.
lehet, a plafonról lógok, de így többé nem vagyok alattatok
144 posts