Ha Tudnám, Miért Akarok Egyfolytában Sírni,

a sírra viràg

a képre fàtyol

az emlékekre

fájdalom

terül

mosdóba bújkálva

visszatartani a sírást

nehogy meghallják azok

akik ezt okozták

tudod mi a legrosszabb a barátokban?

hogy mindig számítasz rájuk

és a végén mindig csalódsz

nem pozitív értelemben

éééés megtörtént az, amire számítottam

persze, hogy elfelejtettek

azt hiszem a holnapi nap sorsfordító lesz

a barátaim és köztem

bár holnap este ezt le fogom tagadni, mert

túlságosan fájna a tudat, hogy

megint elfelejtett mindenki

és a magány gondolta a legijesztőbb rémálmom

szóval inkább elviselem azt, hogy mindig

hanyagolnak, de ha szükség van rám

elvárják, másodperceken belül válaszoljak

valaki árulja el, hogyan kell

megtanulni elviselni

azt a sok fájdalmat az életben?

rémálomra keltem fel ma, de rájöttem,

hiába ébredtem fel, néha a valóságban

is folytatódnak a szörnyűségek

adventi naptár

6. ablak

minden karácsonyi emlék megrohamozott

szerettem volna, hogy megéld a legnagyobb vitánkat azzal kapcsoltban, hogy nem szeretnék azzá válni akit nevelni szerettél volna belőlem

de sose tudtam elég erőssé válni, hogy elmeséljem

az utolsó kívánságod mégis ezt kérte tőlem

mit tegyek?

menjek szembe azzal, amit kértél? váljak azzá akivé szeretnék? vagy érezzek nyomást mindennap a mellkasomon, amiért színjátékban élek?

A halál csak egy egyszerű, felfoghatatlan szó egészed addig, ameddig meg nem tapasztalod az életre mért hatását.

sosem kellett elég erősnek lennem ahhoz, hogy egy temetést végig éljek eddig