A Halál Csak Egy Egyszerű, Felfoghatatlan Szó Egészed Addig, Ameddig Meg Nem Tapasztalod Az életre

mindig azt hittem vannak emberek, akikre számíthatok, de rájöttem, hogy nincsenek

mikor meghalt apukám, teljesen egyedül maradtam

az egyetlen barátom pedig órákkal később válaszolt, hogy nem ér rá telefonálni, mert éppen pakol

mintha nem lehetne öt percre abbahagyni

mintha én sose hagytam volna félbe semmit, hogy meghallgassam

mintha ellenkező esetben ő nem vágyott volna arra, hogy valaki meghallgassa

csak nem akartam egyedül maradni

annyire igyekszem mindig másokat boldoggá

tenni, hogy teljesen elfelejtettem,

hogy most nekik kellene engem boldoggá tenniük

minden nap játszik velem egy hang,

ami azt mondja, még mindig itt vagy

mindig hiszek neki

adventi naptár

18. ablak

minden karácsonyfadísznek meg van a maga helye, ha pedig egy eltűnik, az egész összhatás megváltozik

te vagy a hiányzó karácsonyfadísz ott, ahol jelentéktelennek érzed magad

mosdóba bújkálva

visszatartani a sírást

nehogy meghallják azok

akik ezt okozták

maszk mögé rejtett negatív érzelmek

mosolynak álcázva mindennap

mindenkinek eljön az életében az a pillanat,

amikor ráébred mekkorát csalódott mindenben

összeomlik az élete, mert

nem létezik a mikulás

nincs fogtündér

a szülei nem fognak egész életében mellette lenni

talán mennyország sincs

az emberek nem olyan jók, mint hitte

a boldogság nem állandó

a titok sosem titok eléggé

a barátok pedig mindig találnak mást helyette

talán egyenesen elveszít valakit

és olyan végtelen a lista

A különbség közted és köztem az, hogy talán nem ugyanannál a pontnál ébredtünk rá

valaki árulja el, hogyan kell

megtanulni elviselni

azt a sok fájdalmat az életben?

azt írtad, hogy te itt vagy, ha kellenél

mégsem látlak sehol

nem tudok ránézni a telefonom képernyőjére, rutinból nyomok egy - egy alkalmazásra, mert fáj látni a háttérképemet, de még jobban fájna lecserélni azt. hiányzol.