minden nap játszik velem egy hang,
ami azt mondja, még mindig itt vagy
mindig hiszek neki
mindig utáltad a szilvesztert,
helytelennek tűnik ünnepelni
ha úgy érzed, senki nem szeret,
ha azt látod, senkit nem érdekelsz,
senki nem hallgat meg
csak csináld azt, amit én
írd ki a világnak, ami bánt
meg fogsz lepődni, hány ember
érzi ugyanazt, mint te
hát nem szomorú?
a halál szele nem érhet el
mert hiszek a halhatatlan lélek
gyönyörűségében
szerettem volna, hogy megéld a legnagyobb vitánkat azzal kapcsoltban, hogy nem szeretnék azzá válni akit nevelni szerettél volna belőlem
de sose tudtam elég erőssé válni, hogy elmeséljem
az utolsó kívánságod mégis ezt kérte tőlem
mit tegyek?
menjek szembe azzal, amit kértél? váljak azzá akivé szeretnék? vagy érezzek nyomást mindennap a mellkasomon, amiért színjátékban élek?
adventi naptár
4. ablak
három napja csomagoltam be az ajándékokat, még mindig találok celluxdarabokat a hajamban és az ágyamban
félek bárkivel haragban lenni,
mégha jogos is lenne,
mert úgy érzem,
hirtelen meghalnak, mire
kibékülnék velük
a magány gondolata pedig
túl szörnyű
adventi naptár
20. ablak
a varázslat megtörte után, már minden csak az ajándékokról szólt, egészen eddig