nem tudok ránézni a telefonom képernyőjére, rutinból nyomok egy - egy alkalmazásra, mert fáj látni a háttérképemet, de még jobban fájna lecserélni azt. hiányzol.
szenvedek az alvással minden nap,
éppen ezért készít ki a tudat,
hogy egyes emberek elvárják,
bocsánatot kérjek,
amiért nem értem rá azonnal,
mert tudjátok végre aludtam
akkora különbség van aközött, hogy valaki EMBER,
vagy csak embernek született, hogy el sem tudod
képzelni
azt írtad, hogy te itt vagy, ha kellenél
mégsem látlak sehol
félek bárkivel haragban lenni,
mégha jogos is lenne,
mert úgy érzem,
hirtelen meghalnak, mire
kibékülnék velük
a magány gondolata pedig
túl szörnyű
a te telefonodat használom
nem jobb, mint az enyém volt,
de legalább hozzád tartozott
mindennap belépek és megnézem,
jött-e új üzeneted
talán titokban abban reménykedem,
valamelyikre válaszoltál végre
de te már elmentél,
hogy is reméltem, hogy chateltél?
az online oktatás egyetlen értelme, hogy végre nem kell mindennap megjátszanom magam az iskolában
mert tudjátok... ha nem mosolyogok az azt jelenti, hogy sajnáltatom magamag, vagy épp siránkozok
nem
értem
az
embereket
és
soha
nem
is
fogom
felfogni
ebben
mi
a
jó
valakinek
nőként nem az a dolgunk,
hogy parancsszóra szüljünk,
hanem az, hogyha már világra
hozunk egy életet, akkor
megtanítsuk neki azt, hogy
ez nem kötelező
és végképp nem kötelesség
adventi naptár
10. ablak
egyél annyi süteményt karácsonykor, amennyit akarsz,
az élvezeteket nem tagadhatjuk meg magunktól
adventi naptár
6. ablak
minden karácsonyi emlék megrohamozott