Adventi Naptár

adventi naptár

17. ablak

ragadni a tésztától sütés közben és karácsonyi zenéket ordítani rémes angol kiejtéssel a karácsony nélkülözhetetlen előzmènye

néha a barátok olyanok, mint a víz

kifolynak az ujjaid között, eltűnnek,

visszacseppennek a folyóba, ahonnan jöttek

de talán az igazi barátaid benned élnek,

nem véletlenül van a tested több, mint fele vízből

végtelen álomba merülve

kapkodtam a levegőt

és törtem a felszínre

azt mondják ne sírj

találkoztok még a

mennyben

de mi van akkor,

ha két különböző

mennyben hittünk

mindketten?

van egy átjáró

egyikből a másikba?

vagy fogjam fel végleg,

hogy elmentél és

soha többé nem jössz vissza?

annyira szeretem néhány emberben azt, hogy másban csak a hibákat látják meg, magukban meg a legnagyobb hibájukat is tökéletesnek vélik.

nem baj, ha szereted magadat, és nem látod hibáknak azokat, amiket mi ( többiek ) annak hiszünk

de attól még nem kellene mindenkiben hibát keresni és ezzel megpróbálni tönkre tenni őket

kedves, senki sem tökéletes, és olyan hibákat felnagyítani, amin az adott ember dolgozni és javítani próbál, az undorító.

aki állandóan remél, az sokszor csalódik

A “túl hosszú sztori”-k sose hosszúak, egyszerűen csak nehéz őket elmesélni.

rémálomra keltem fel ma, de rájöttem,

hiába ébredtem fel, néha a valóságban

is folytatódnak a szörnyűségek

annyira ironikusnak tartom, hogy mindenkit

megvigasztaltam,akinek valaha szüksége volt rá

és úgy érzem mindenki átnéz a problémáim felett most

csak, hogy ne kelljen foglalkozniuk vele

azt hiszem tényleg végképp belefáradtam abba,

hogy 3 hónap alatt senkit nem érdekelt,

hogy érzem magam