annyira ironikusnak tartom, hogy mindenkit
megvigasztaltam,akinek valaha szüksége volt rá
és úgy érzem mindenki átnéz a problémáim felett most
csak, hogy ne kelljen foglalkozniuk vele
csak azért, mert különbözöl másoktól,
még nem vagyok kevesebb náluk
az emberek akármikor
lemásolhatják a cselekedeteidet,
de téged soha, mert az vagy,
amik ők soha nem lesznek:
egyedi
adventi naptár
18. ablak
minden karácsonyfadísznek meg van a maga helye, ha pedig egy eltűnik, az egész összhatás megváltozik
te vagy a hiányzó karácsonyfadísz ott, ahol jelentéktelennek érzed magad
a halál olyan lehetetlen dolognak tűnt eddig
olyan nagy színész vagyok,
oscart érdemelnék,
amiért nem veszi észre senki,
a feketeséget bennem
félek bárkivel haragban lenni,
mégha jogos is lenne,
mert úgy érzem,
hirtelen meghalnak, mire
kibékülnék velük
a magány gondolata pedig
túl szörnyű
adventi naptár
1. ablak
az összegabalyodott égősor adja az igazi hangulatot
lenémítottam 24 órára majdnem mindenkit
nagyon furcsa érzés, hogy nem hiányolom
a kényszeredett beszélgetéseinket