olyan nagy színész vagyok,
oscart érdemelnék,
amiért nem veszi észre senki,
a feketeséget bennem
megígértem, hogy sütök neked cseresznyés pitét, de végül sosem vettem rá magam
ma elkezdtem pite recepteket keresni, de messzire kerülöm a cseresznyét
nem akarok még egy bizonyítékot arra, mennyire is elhanyagoltalak
néha fogalmam sincs mit kellene érzenem
állandóan összezavarodva érzem magam
mindig, amikor belenézek egy tükörbe
egyfolytában arra gondolok,
hogy bárcsak más nézne vissza rám onnan
félek bárkivel haragban lenni,
mégha jogos is lenne,
mert úgy érzem,
hirtelen meghalnak, mire
kibékülnék velük
a magány gondolata pedig
túl szörnyű
Örökké a kedvencem lesz
azt mondják ne sírj
találkoztok még a
mennyben
de mi van akkor,
ha két különböző
mennyben hittünk
mindketten?
van egy átjáró
egyikből a másikba?
vagy fogjam fel végleg,
hogy elmentél és
soha többé nem jössz vissza?
minél közelebb vagyunk a Karácsonyhoz,
annál rosszabbul alszom éjszakánként
az online oktatás egyetlen értelme, hogy végre nem kell mindennap megjátszanom magam az iskolában
mert tudjátok... ha nem mosolyogok az azt jelenti, hogy sajnáltatom magamag, vagy épp siránkozok
nem
értem
az
embereket
és
soha
nem
is
fogom
felfogni
ebben
mi
a
jó
valakinek
wattpadon is megtaláltok: @alphamonocerotis_
holnap indul az “Egy év és én” gondolatokat, pár sorosakat és sok minden mást tartalmazó könyvem, ami egy éven keresztül minden nap frissülni fog🖤
Remélem velem lesztek 2021ben🤍