Hullócsillag Lettél

mesélj nekem valamit

milyen oda fent?

vannak jó ételek?

boldogok az emberek?

hiányzunk neked?

figyelsz minket?

büszke vagy ránk?

van-e egyáltalán odaát?

végtelen álomba merülve

kapkodtam a levegőt

és törtem a felszínre

ha azt terhelnék a szavak,

aki kimondta őket,

akkor máris kevesebb,

de ezzel együtt mégis több

szomorú ember lenne,

mert néha a gonoszok

és rosszak vannak többen

fél percre van szükségem ahhoz, hogy valakit a szívembe zárjak,

de egy élet is kevés lenne ahhoz, hogy kiengedjem őt onnan

az sem számít, ha nagyon megbánt, mert akkoris szeretni fogom

talán nem fogunk többé beszélni, vagy találkozni, de hidd el

gondolni fogok rád minden nap, nem akarok, de nem tehetek ellene semmit

Privátban akartam irni, csak nem tudtam.

Csak pár posztodat láttam, de már most tudom, hogy nagyon erős vagy, és most még nem hiszed el, de bármit túlélsz! És csak hogy saját magamnak is ellent mondjak, az előző mondatomra, nem baj hogyha néha elgyengülsz. Sokkal erősebb leszel utána, és bármi lök is a padlóra bármikor, mindig fel kell, hogy állj.

Kitartást, és nagyon sajnálom apukádat!

nagyon aranyos vagy és ez most hihetetlenül jól esett🤍 köszönöm🖤

adventi naptár

16. ablak

szakadó hóban felnőttként hóembert készíteni és utána forró kakaót inni a legjobb módja visszatérni a gyerekkorba

mindig, amikor belenézek egy tükörbe

egyfolytában arra gondolok,

hogy bárcsak más nézne vissza rám onnan

hiába írtam ezt le,

azzal nyugtattam magam,

hogy valójában nem is igaz

aztán rájövök újra és újra,

mennyire igazam volt

az az igazság, hogy amikor apukám meghalt,

nem csak őt fesztettem el,

elvesztettem a barátaimat, a régi családomat

és magamat is

a legviccesebb az egészben, hogy soha nem azt kérdezik az emberek “hogy vagy?”

nem

az embereket nem érdekli, hogy érzed magad, mindenki azt kérdezi “mi történt?” mintha bármennyi közük is lenne életünk tragédiájához

amikor pedig nem tudod elmondani, mert nincs erőd hozzá, megsértődnek

miért hiszi azt mindenki, hogy joga van feltenni egy ilyen fájdalmas kérdést?

miért érzik azt, hogy ha valakinek meghalt egy családtagja, akkor rendben van oda menni és bármilyen együttérzés helyett egy “mi történt?” kérdést odavetni?

mosdóba bújkálva

visszatartani a sírást

nehogy meghallják azok

akik ezt okozták