mindig, amikor belenézek egy tükörbe
egyfolytában arra gondolok,
hogy bárcsak más nézne vissza rám onnan
azt hiszem a holnapi nap sorsfordító lesz
a barátaim és köztem
bár holnap este ezt le fogom tagadni, mert
túlságosan fájna a tudat, hogy
megint elfelejtett mindenki
és a magány gondolta a legijesztőbb rémálmom
szóval inkább elviselem azt, hogy mindig
hanyagolnak, de ha szükség van rám
elvárják, másodperceken belül válaszoljak
a halál szele nem érhet el
mert hiszek a halhatatlan lélek
gyönyörűségében
adventi naptár
22. ablak
csak hívd fel karácsonykor és mond, hogy szereted,
mert egyszer rá fogsz jönni, hogy elkéstél
és egy tengerni könnycsepp sem fogja már
visszahozni egy ölelésnyi időre
azt hiszem tényleg végképp belefáradtam abba,
hogy 3 hónap alatt senkit nem érdekelt,
hogy érzem magam
Privátban akartam irni, csak nem tudtam.
Csak pár posztodat láttam, de már most tudom, hogy nagyon erős vagy, és most még nem hiszed el, de bármit túlélsz! És csak hogy saját magamnak is ellent mondjak, az előző mondatomra, nem baj hogyha néha elgyengülsz. Sokkal erősebb leszel utána, és bármi lök is a padlóra bármikor, mindig fel kell, hogy állj.
Kitartást, és nagyon sajnálom apukádat!
nagyon aranyos vagy és ez most hihetetlenül jól esett🤍 köszönöm🖤
rémálomra keltem fel ma, de rájöttem,
hiába ébredtem fel, néha a valóságban
is folytatódnak a szörnyűségek