három hónap telt el, de még mindig csak fekete ruhákat mosok
hiába írtam ezt le,
azzal nyugtattam magam,
hogy valójában nem is igaz
aztán rájövök újra és újra,
mennyire igazam volt
az az igazság, hogy amikor apukám meghalt,
nem csak őt fesztettem el,
elvesztettem a barátaimat, a régi családomat
és magamat is
rémálomra keltem fel ma, de rájöttem,
hiába ébredtem fel, néha a valóságban
is folytatódnak a szörnyűségek
a legszomorúbb dolog, amit valaha tapasztaltam a halálod után történt pár nappal
aludtam és rólad álmodtam, hogy haza jöttél és azt mondtad tévedés történt,
majd azt mondtad aludjak vissza én pedig megtettem
nem sokára szólt az ébresztő
felkeltem és kerestelek
de mindent csak álmodtam
anyukám azt mondta, ő elvesztette a másik felét, mikor az apukám meghalt
milyen furcsa, hogy előtte egy nappal ugyanezt mondta a nővérem az ágyban
nem tudom melyik törte össze jobban a szívem
sok mindenre megtanítottak a tanáraim,
de mégis a kitartás nem volt közöttük...
ha a kitartásra gondolok, mindig plankton
- az a kis zöld lény a spongyabobból -
jut eszembe,
mert gondoljatok csak bele
állandóan eltapossák, állandóan elbukik,
megsérül, kinevetik és megszégyenítik,
de ő mindig feláll és tovább próbálkozik
ha nem ez az igazi kitartás, akkor mi?
adventi naptár
21. ablak
sosincs késő ahhoz, hogy megtaláljuk magunkban újra a gyermeket karácsonykor
mindig azt hittem vannak emberek, akikre számíthatok, de rájöttem, hogy nincsenek
mikor meghalt apukám, teljesen egyedül maradtam
az egyetlen barátom pedig órákkal később válaszolt, hogy nem ér rá telefonálni, mert éppen pakol
mintha nem lehetne öt percre abbahagyni
mintha én sose hagytam volna félbe semmit, hogy meghallgassam
mintha ellenkező esetben ő nem vágyott volna arra, hogy valaki meghallgassa
csak nem akartam egyedül maradni