a legszomorúbb dolog, amit valaha tapasztaltam a halálod után történt pár nappal
aludtam és rólad álmodtam, hogy haza jöttél és azt mondtad tévedés történt,
majd azt mondtad aludjak vissza én pedig megtettem
nem sokára szólt az ébresztő
felkeltem és kerestelek
de mindent csak álmodtam
félek bárkivel haragban lenni,
mégha jogos is lenne,
mert úgy érzem,
hirtelen meghalnak, mire
kibékülnék velük
a magány gondolata pedig
túl szörnyű
bioszon a szívről tanultunk
azt mondta a tanárnő,
hogy létezik összetört szív
persze ezt anélkül is tudtam,
hogy elmondta volna
adventi naptár
6. ablak
minden karácsonyi emlék megrohamozott
én csak meguntam, hogy mindig én várok másokra
meguntam, hogy kioktatnak, mintha nem tudnék semmit
komolyan meguntam, hogy kihasználnak és hülyének néznek az emberek
olyan nagy színész vagyok,
oscart érdemelnék,
amiért nem veszi észre senki,
a feketeséget bennem
annyire igyekszem mindig másokat boldoggá
tenni, hogy teljesen elfelejtettem,
hogy most nekik kellene engem boldoggá tenniük
a lehetetlen igenis lehetséges
csak nem mindig pozitív értelemben