Meg Kell Tanulnom Nem Félni A Pókoktól, Mert Most, Hogy Elmentél Nem Maradt Más, Aki Lecsaphatná

mikor éltél, mindenhol téged láttalak

a dezodor flakonban, ami a tv mellett

volt folyamatosan, vagy a borotvádban

amit szanaszét hagytál mindenhol,

esetleg a papucsokban, amiket használtál

de már nem talállak sehol

csak a képek és a szekrényben

lévő ruhák bizonyítják, hogy

tényleg léteztél

ha pedig bizonytalan vagyok

a halálodban, mint majdnem mindennap,

akkor csak szétnézek és rájövök,

túl nagy a rend ahhoz, hogy megtaláljam

a nyomod, te már nem vagy itt

hiába írtam ezt le,

azzal nyugtattam magam,

hogy valójában nem is igaz

aztán rájövök újra és újra,

mennyire igazam volt

az az igazság, hogy amikor apukám meghalt,

nem csak őt fesztettem el,

elvesztettem a barátaimat, a régi családomat

és magamat is

az emberek boldognak látnak

szerintük mindig csak mosolygok,

ami csak azt jelenti, hogy kicsattanok

az örömtől

pedig évek óta feketeségben állok

a barátokban való csalódás azt eredményezi,

hogy egy idő után helyettük maguknban csalódunk,

mert az egyszerűbb és fájdalommentesebb

mindig azt látjuk a legnagyobb szörnyetegnek a környezetünkben, akire a legjobban hasonlítunk

az a gyerek voltam, aki legszívesebben

körülölelte volna az egész világot,

most az a felnőtt vagyok, aki

nem hagyja, hogy megöleljék

mindenkinek eljön az életében az a pillanat,

amikor ráébred mekkorát csalódott mindenben

összeomlik az élete, mert

nem létezik a mikulás

nincs fogtündér

a szülei nem fognak egész életében mellette lenni

talán mennyország sincs

az emberek nem olyan jók, mint hitte

a boldogság nem állandó

a titok sosem titok eléggé

a barátok pedig mindig találnak mást helyette

talán egyenesen elveszít valakit

és olyan végtelen a lista

A különbség közted és köztem az, hogy talán nem ugyanannál a pontnál ébredtünk rá

minden nap játszik velem egy hang,

ami azt mondja, még mindig itt vagy

mindig hiszek neki

szerintem többször volt

összetörve a szívem,

mint amennyiszer egyben

ha úgy érzed, senki nem szeret,

ha azt látod, senkit nem érdekelsz,

senki nem hallgat meg

csak csináld azt, amit én

írd ki a világnak, ami bánt

meg fogsz lepődni, hány ember

érzi ugyanazt, mint te

hát nem szomorú?