mikor éltél, mindenhol téged láttalak
a dezodor flakonban, ami a tv mellett
volt folyamatosan, vagy a borotvádban
amit szanaszét hagytál mindenhol,
esetleg a papucsokban, amiket használtál
de már nem talállak sehol
csak a képek és a szekrényben
lévő ruhák bizonyítják, hogy
tényleg léteztél
ha pedig bizonytalan vagyok
a halálodban, mint majdnem mindennap,
akkor csak szétnézek és rájövök,
túl nagy a rend ahhoz, hogy megtaláljam
a nyomod, te már nem vagy itt
hiába írtam ezt le,
azzal nyugtattam magam,
hogy valójában nem is igaz
aztán rájövök újra és újra,
mennyire igazam volt
az az igazság, hogy amikor apukám meghalt,
nem csak őt fesztettem el,
elvesztettem a barátaimat, a régi családomat
és magamat is
megígértem, hogy sütök neked cseresznyés pitét, de végül sosem vettem rá magam
ma elkezdtem pite recepteket keresni, de messzire kerülöm a cseresznyét
nem akarok még egy bizonyítékot arra, mennyire is elhanyagoltalak
tudtad, hogy a szívnek nincs hangja akkor, amikor összetörik?
akkor én miért hallom a hangot újra és újra?
mi ez a visszhang?
adventi naptár
21. ablak
sosincs késő ahhoz, hogy megtaláljuk magunkban újra a gyermeket karácsonykor
adventi naptár
20. ablak
a varázslat megtörte után, már minden csak az ajándékokról szólt, egészen eddig
adventi naptár
22. ablak
csak hívd fel karácsonykor és mond, hogy szereted,
mert egyszer rá fogsz jönni, hogy elkéstél
és egy tengerni könnycsepp sem fogja már
visszahozni egy ölelésnyi időre
olyan nagy színész vagyok,
oscart érdemelnék,
amiért nem veszi észre senki,
a feketeséget bennem