Mindig Azt Látjuk A Legnagyobb Szörnyetegnek A Környezetünkben, Akire A Legjobban Hasonlítunk

rémálomra keltem fel ma, de rájöttem,

hiába ébredtem fel, néha a valóságban

is folytatódnak a szörnyűségek

a magány új értelmet nyert

hihetetlen mennyire hatással van ránk mások véleménye,

még hihetetlenebb mennyit vagyunk képesek miattuk változni

a halál szele nem érhet el

mert hiszek a halhatatlan lélek

gyönyörűségében

a legviccesebb az egészben, hogy soha nem azt kérdezik az emberek “hogy vagy?”

nem

az embereket nem érdekli, hogy érzed magad, mindenki azt kérdezi “mi történt?” mintha bármennyi közük is lenne életünk tragédiájához

amikor pedig nem tudod elmondani, mert nincs erőd hozzá, megsértődnek

miért hiszi azt mindenki, hogy joga van feltenni egy ilyen fájdalmas kérdést?

miért érzik azt, hogy ha valakinek meghalt egy családtagja, akkor rendben van oda menni és bármilyen együttérzés helyett egy “mi történt?” kérdést odavetni?

akkora különbség van aközött, hogy valaki EMBER,

vagy csak embernek született, hogy el sem tudod

képzelni

maszk mögé rejtett negatív érzelmek

mosolynak álcázva mindennap

néha fogalmam sincs mit kellene érzenem

állandóan összezavarodva érzem magam

adventi naptár

14. ablak

a karácsony nem karácsony nélküled

nem sokára karácsony

igazából mindig veszekedtünk ilyenkor ketten

milyen ironikus, hogy ez lesz a legszomorúbb

de mégis a legbékésebb karácsonyunk egyben

csak most már nélküled