Erzelemnelkul - Elhittem, Hogy Köztünk Lesz Valami...

Talán beleestem a csapdádba, de már mászok

kifelé, és te ezt észre sem veszed.

Majd rájössz,

ha már messze járok

és késő lesz.

“Az egyik felem azt mondta “Ne hagyj itt!”, a másik pedig soha többé nem akart látni.”

— 13 Reason Why [S01E11]

Felhők

Érzelmeim akár a felhők,

Haladnak mennek előrre.

Viszont vannak melyek túlságosan sietnek,

Kapkodnak majd sietségükben sérülnek...

Ezek általában el is tűnnek.

A szél elfúja őket és teljes mértékben elmennek.

Elmúlt és nincs többé...

Hiánya marad már csak fent,

De telik az idő és a felhő megy tovább.

Mint, ha semmi nem lett volna,

Meg sem történt az egész

Csak halad tovább a célig.

Melyek még egyben vannak s erősek,

Egyben maradnak és mennek.

Ahogy nézem őket csak vannak,

Nem érdekli, hogy elmúlt.

Telnek a napok, a hetek, az évek,

De egy felhő egyben van még és mennek.

Az lenne a szerelem felhő...

Melyet a szél nem tud elszakítani,

Ő egyben van és vár.

Erős kis felhő ez,

Van hogy megsérül, de mindig helyreáll....

Irántad érzett szerelmem nem foszlik el soha már.

És csak annyit kérek tőled drága szél...

Sodorj össze minket!

Tőled pedig drága szerelmem...

Ügess még egyet!

“Fáradt vagy. Minden reggel felkelsz és minden reggel nekivágsz. Nem beszélsz a belső harcodról. Csendben, magadban vívod. Ennél magányosabb érzés talán nincs is a világon. Gyógyulni próbálsz egy olyan dologból, amiből nem tudod hogyan kell.”

Terápia

Félek attól, hogy túl sok vagyok. Félek attól, hogy túl kevés. Leszek-e valakinek pont elég?

Félek a kudarctól. Félek csalódni. Lesz-e az álom valódi?

Félek az élettől. Félek a haláltól. Itt vagyok s mégis túl távol

Félek remélni. Félek érezni. Szíveddel tudsz a legjobban vérezni.

Félek elindulni. Félek megállni, Szerelmet ér kívánni?

Félek a múlttól. Félek a jövőtől. Fogok-e még sírni az örömtől?

Félek a magastól. Félek attól, hogy szarul írok. Gúzsba kötnek elképzelt kínok.

Félek magamtól. Félek tőled. Megpróbálok nem félni többet.

Jó poén volt haver, de miattad nem eszik.

Jó poén volt haver, de miattad számolja minden egyes nap a kalóriákat.

Jó poén volt haver, de megszállottja lett a súly vesztésnek.

Jó poén volt haver, de nem bír tükörbe nézni.

Jó poén volt haver, de a könnyei esténként patakokban hullik.

Jó poén volt haver, de sanyargatja magát.

Jó poén volt haver, de hánytatja magát.

Jó poén volt haver, de szorong a súlya miatt.

Jó poén volt haver... nem, nem volt jó poén.

Ma reggel ébredés után szinte pusztító, elemi erővel tört rám a hiányod. Jó ideje nem éreztem már ezt, így szinte letaglózott az érzés. Egy pillanatig szerettem volna azt hinni, hogy csak egy rémálomból riadtam fel, hogy csak álmodtam az elmúlt heteket, hónapokat, és mindjárt érkezik a szokásos ‘Jó reggelt!’ üzeneted. 

De az már soha nem fog jönni. Soha nem szól majd az a hang a telefonon, amit hozzád állítottam be. 

Annyira fájdalmas volt ez a reggel, hogy még csak kikelni sem bírtam az ágyból. Az oldalamra fordultam, összehúztam magam egész kicsire és sírtam. Olyan rég nem sírtam már. 

Legszívesebben egy késsel felhasítanám a mellkasom és kitépném a szívem, ásnék egy mély gödröt és beletemetném, hogy soha többé ne kelljen semmit sem éreznem.

Azt hittem, már túl vagyok rajtad, de úgy tűnik, mégsem.

Olyan ez, mint a corona: hullámokban jön a hiányod, a fájdalom. És nem tehetek ellene semmit.

“Nehezen bizok meg emberekben.. És erre a válasz a múltban van.”

— (via in-june-1999)