Izzó szemeit az enyémbe szúrja
Hangja dermesztő és éles
Megborzongok, ahogy a fülembe súgja:
“Tőlem bizony nem szabadulsz, édes!”
A suttogásom oly' fülsüketítő,
ahogy átpréselem a fogaim közt
mennyit sírtam éjeken át,
mennyit sírsz majd egy életen át.
A szó elszáll, a csend itt marad,
mindkettőnk szívéből halkan vér fakad.
Hallgatásod oly' fülsüketítő,
mindent odaad,vagy véglek kitöröl
számítottam rá
mégsem tettem semmit, hogy ne történjen meg
Az őrült nő megint zörgeti az ablakot
És én ezúttal visszaválaszolok
Szavakkal, amiket magamnak kiáltok
felfogsz az esésben
majd le is löksz újra
lehet, a plafonról lógok, de így többé nem vagyok alattatok
144 posts