még mindig vannak éjszakák,
amiket nem tudok átaludni,
mert állandóan eszembe jutsz
adventi naptár
1. ablak
az összegabalyodott égősor adja az igazi hangulatot
hihetetlen mennyire hatással van ránk mások véleménye,
még hihetetlenebb mennyit vagyunk képesek miattuk változni
ha azt hiszed, hogy egy mosoly
mindig boldogságot jelent,
akkor nem tudod mi az igazi
szomorúság
és ez így is van rendjén,
majd én helyetted is átéltem
újra és újra
tudod miért vagyok igazán dühös?
mert a sok “barátom” közül te voltál az egyetlen,
aki tényleg találkozott is az apukámmal
nem csak mondja, tudja milyen volt
és képes voltál a halála után átnézni rajtam,
mert nem érdekelt téged, hogy vagyok
nem voltam eddig bosszúálló típus
de miattad átgondolom, mit tehet egy
csalódott ember valaki olyannal, mint te
-részlet egy levélből, amit sosem fogok megírni
végtelen álomba merülve
kapkodtam a levegőt
és törtem a felszínre
én csak meguntam, hogy mindig én várok másokra
meguntam, hogy kioktatnak, mintha nem tudnék semmit
komolyan meguntam, hogy kihasználnak és hülyének néznek az emberek
szeretném, ha tudnátok,
hogy senki, de senki
nem kényszeríthet szeretetre titeket
nem tudom elmondani, hogy...
mennyire hiányzol
és mennyit gondolok rád
hányszor sírom el magam
mennyiszer küszködöm az alvással
mennyire szorít a mellkasom nappal
és hányszor pánikolok
mennyi mindennél gondolok arra,
hogy majd otthon elmesélem neked
és minden alkalommal kényszerítenem kell
magamat arra, hogy emlékezzek,
te már nem vagy
hajlamos vagyok azt hinni,
hogy még mindig élsz
csak épp utazgatsz,
majd egyszer haza térsz
és én várni fogok rád
az emberek akármikor
lemásolhatják a cselekedeteidet,
de téged soha, mert az vagy,
amik ők soha nem lesznek:
egyedi
tudod mi a legrosszabb a barátokban?
hogy mindig számítasz rájuk
és a végén mindig csalódsz
nem pozitív értelemben