279 és fél méter múlva forduljon a szívbillentyűk felé.
bőr a bőrön, ahogy siklik:
tulajdon szemeid enyémeket nézik.
kéz a nyakon, test a testen;
én egész este téged leslek.
mindenben téged kereslek,
és remegek ha meglellek.
keresni akarlak, ha itt vagy:
akkor is – akarattal akarva
akarom, hogy akarj.
Minden búcsú egy kis halál.
~lover of sappho
“Sosem tudtam felidézni, hogyan történt. Emlékszem arra, mikor még úgy gondoltam, hogy minden rendben és emlékszem a dühre. Hogy mi volt köztük? Azt nem tudom, de évek és évek…”
Alexander Levin: egy (nem) szociopata naplójából
utálom, ahogy szólsz; beszélsz.
szavakat mondasz, melyek szerte szállnak,
s mondatokat többé nem formálnak.
kérdőjelek a testünk között,
mi ketten az ágy fölött.
én alattad és te a nyakamban;
a hideg ráz, mert maradtam.
futni akarok, el tőled, a gondolatodtól,
a hangodtól a fejemben,
s hümmögésedtől a fülemben.
hallom, ahogy duruzsolsz
és minden nappal tovább dacolsz.
Skarlátban úszik elém a kép, melyen te vagy rajt (és én).
- mennyi idő még az élet?
- hogy érted?
- akkor máshogy kérdezem. mennyi idő egy egész életen át szeretni valakit? túl rövid, vagy túl hosszú?
“Szólj a szívedből akkor is, ha remeg a hangod.”
Mel Robbins: 5 másodperces szabály
meg nem született, át nem gondolt gondolat vagyok a fejedben.
te nem tudod, hogy ott vagyok;
a tudatalattidban fel, s alá lopódzkodom.