Fél órán keresztül szívmelengetően beszélgettek farkasszemet nézve. Mosolya és szeme elárul mindent, szavak feleslegesek.
Hiszen nyilvánvaló, csak annyit vesztek észre mindenki ámul mennyire izzik a levegő. Mégsem történik köztetek semmi, pedig képzeletben már egymásnak estetek.
csak megölelt,
én pedig belehaltam.
⁰²⁷Veled nincsen önkontroll.
amikor a szemedbe nézek,
olyan, mintha kómában lennék.
gyönyörű, de élettelen pillanat.
A város zajában keringtünk, és csak éreztük, ahogy halad az átkozott idő. Hogy a melletünk lévő szerelmespár, már az utca végén jár, a szemben levő bolt bezár, az úttest közepén totyogó galamb pedig elrepül. Mi pedig ott álltunk, és csak nevettünk. Bár a társaságban voltál, most láttalak először. A szemembe néztél, én pedig elvesztem a szemeidben. Mélyreható volt, mintha a lelkembe láttál volna. A szívem dobbant egyet, majd kettőt és egyre gyorsabb lett. Mikor elköszöntél, megöleltél. Éreztém ahogy a szívek dobbannak. A tiéd és az enyém. Egyet... Majd kettőt... Lábujjhegyre állva a nyakad köré fontam a kezem és ott akartam maradni, te pedig nem akartál elengedni. Egy gyors névváltás után eltűntél, majd este fél 10-kor jött az értesítés, hogy írtál. A pulzusom az egekbe szökött és azon kaptam magam, hogy mosolygok. Megdicsértél, hogy szép vagyok. Aztán csak néztem az órát. Ahogy telik az idő. A cigim leégett, mosolyom az arcomra fagyott. Pedig csak egy idegen vagy.
“-Ne molesztálj.
-Csak gitározom.”
⁰¹⁴El akarok veszni a szemeidben, és megfulladni bennük, mint mások az óceánban.
”Zokog - s szép szárán könny csorog,
Mint halhatatlan gyöngysorok.„
- Edgar Allan Poe
279 és fél méter múlva forduljon a szívbillentyűk felé.
⁰¹⁷Ölj szívből. Gyilkolj szerelemből.
“és akkor én olyan szomorú lettem, hogy a zárt ablakon át beesett az eső.”
— Szendrői Csaba - Zubbony