⁰³⁴Kicsit sok lett a "szeretlek" és a "hiányzol".
A rádióból üvöltött az Arctic Monkeys, te pedig az asztalodon pakoltál, miközben én az ágyadon feküdtem, lábamat a falnak döntve. Néha-néha rámnéztél, hogy mit csinálok és talán még el is mosolyodtál párszor, de nem láttam, csukva volt a szemem. De éreztem, hogy nézel, hogy mosolyogsz. Hallottam, ahogy lépteid felém közelednek, az ágy pedig besüpped mellettem. Kezed a hajamba vezetted, mire szívem heves dobogásba kezdett és ajkaim közül mély sóhaj szökött ki.
- Ne csináld ezt velem - szinte könyörögtem. Utáltam, ha így érsz hozzám. Hirtelen. Egyetlen érintéseddel kikészítesz. Hozzám érsz és egyszerűen végem, megszűnök létezni. Szívem dobogása annyira felgyorsult, hogy lassan levegőt sem bírtam venni. A pánik szele átjárt. Féltem, hogy most lesz az a pillanat, hogy belédszerethetek. Féltem. És talán már beléd is szerettem...
tudni akarom milyen gyönyörűnek lenni
tudni akarom milyen "te" lenni
én a horror
te a dráma
- a legszebb páros
𝙼𝚒𝚔𝚑𝚊𝚒𝚕 𝙱𝚞𝚕𝚐𝚊𝚔𝚘𝚟, 𝚃𝚑𝚎 𝙼𝚊𝚜𝚝𝚎𝚛 𝚊𝚗𝚍 𝙼𝚊𝚛𝚐𝚊𝚛𝚒𝚝𝚊 (𝟷𝟿𝟸𝟾-𝟷𝟿𝟺𝟶)
káosz és vér
ezek vagyunk.
Képzeld el, hogy úgy szeretnek, ahogy te szeretsz.
Haldoklik a szerelmünk.
”Zokog - s szép szárán könny csorog,
Mint halhatatlan gyöngysorok.„
- Edgar Allan Poe
sírban táncoló,
szerelmes lelkek.