Erzelemnelkul - Elhittem, Hogy Köztünk Lesz Valami...

Szeretném ha itt lennél most velem.

Szex

Némely srác annyira buta. Ők azt gondolják, nekünk lányoknak az tetszik ha izomtrikóban feszengsz a tükör előtt, vagy állandóan arról beszélsz, hogy ennyit és ennyit fektettél meg egyetlen éjszaka leforgása alatt. Persze, nyilván van akinek ez tetszik. De a legtöbbünknek nem. Mi arra vágyunk, hogy akár az éjszaka kellős közepén felhívj, csakhogy kifejezd mennyire szeretsz. Igen, mi lányok nagyon furcsák, olykor pedig kiismerhetetlenek, érthetetlenek vagyunk. De mindezek ellenére korlátok nélkül, tiszta szívünkből szeretünk. Az együttlétek alatt sem azt várjuk tőletek, hogy mocskos szavakat használva, érzelmek nélkül a saját vágyaitokat kiélve dugjatok minket. Számunkra a szeretkezés szó, az egymás testében való feloldódást jelenti. Azt, mikor két test egymásra szomjazva eggyéválik, és a lelkeink pedig összeérnek. A szex számunkra, a testiségen alapuló szerelmet kifejező eszköz. Persze, vannak pillanatok mikor minket is elkap a hév, és nem érdekel semmi más, csak hogy azonnal érezhessük a másik testét, viszont a legtöbb esetben egy érzéki, forró együttlétre vágyunk. Nem pedig arra, amikor érzések nélküli rideg légkörben, nulla empátivál a másik felé csak úgy csináljuk, mert "miért ne?!" Tudod, még mindig van különbség a dugás, és a szeretkezés között. Nincs annál vonzóbb dolog, mikor látod a férfi szemében, hogy akar téged. És nem csak a tested. Akarja a lelked, a hibáid, és mindent ami Te vagy. Amikor vele vagy, érzed hogy nem csak azért csinálja mert kurvára kanos, meg mert fogadtak a haverokkal, hogy az ágyába hullasz, hanem mert egyszerűen kíván téged. Mindent ami Te vagy. A tested, és a lelked is

'21.06.29.

,,Fáj, mert számított.“

- John Green

“(…) és az ember nem képes arra, hogy csak úgy kikapcsolja az érzelmeit.”

— Heidi McLaughlin: Örökké a csajom

-M

Nem tudom mit érzek,egyszerűen az érzéseim megbolondultak.

MIATTAD

-L

Te vagy a jég a whiskeymben, a mentol a cigimben, a tejszínhab a gofrimon és a sajt a lángosomon.

Nélküled is jó, de azért veled az igazi.

Érzések.

Basszus pár éve még nem tudtam felfogni, hogy hogy tudnak a fiatalok ennyit "drámázni". Akkor még minden annyira gyerekes és egyszerű volt. Vagyis annak láttam. Ma...ma pedig én is egy vagyok a "drámázó" fiatalok közül. Nevetek egész nap, gyerekesen megörülök, hülyülök a bárátaimmal, azt csinálok amit szeretnék és boldog vagyok... Aztán este...minden annyira más lesz. Őszintébb. Rájövök, hogy hiába játszom egész nap a "minden bajtól mentes, örült és önfeledt" lányt, este egyedül maradok. És nincs energiám nevetni, nincs energiám még mosolyogni sem. Csak egyszerűen elmegy a kedvem mindentől. Érzem, hogy fáradt vagyok, de nem fizikailag... Este a sötétben fekszem az ágyamban, folynak le az arcomon a könnyek, gyötröm magam a "mi lett volna ha...?" kérdesekkel...

Annyira vágyok a szerelemre, hogy belevetem magam az első srác karjaiba aki érdeklődik irántam és utánna folyton azon kattogok, hogy tényleg helyesen döntöttem, tényleg szeretem? Tudom, hogy ezen egy pillanatig sem szabadna gondolkodom...tudom. De ne mond, hogy te még soha sem bizonytalanodtál el, mert féltél...a következményektől? Attól, hogy mi lesz ha menthetetlenül beleszeretsz...de nem is ezzel van a gond. Hanem, hogy semmi garancia sincs arra, hogy nem veszíted el...ha pedig Ő a mindened és elveszíted...hát igen. Akkor nem marad semmid. SEMMID.

Pár éve még azt hittem, hogy a szerelem csak gyerekes rajongás egy fiú (vagy lány) után... De most már tudom, hogy közel sem az.

Régen azt hittem, hogy a barátság örök. Ma már tudom, hogy minden mulandó. De mégis görcsösen próbálom megtartani azt ami már régen elveszett. Olyan barátságokat akarok helyrehozni ami csak nekem fongos...csak egy oldalú...

Rettegek a változástól.

Fiatal vagyok. Összetört, mint a legtöbb tini. És próbálom magamat helyre hozni, mint a legtöbben. És ez elveszi minden energiámat... szóval nem lepődöm meg, hogy este sírva alszok el, hogy érzem a fáradságot de kétszer olyan lendülettel edzek, hogy probálok menekülni a problémák elől, hogy magamban tartom ha valami fáj. Mert egyszerűen nincs energiám, hogy elmagyarázzam valakinek, hogy mi a baj (legtöbbször magam sem tudom). Nincs már energiám semmire sem. Csak helyre akarom hozni magam, hogy élhessek. És azt hiszem, hogy meg tudom csinálni. Hosszú lesz, fájni fog, de meg tudom csinálni!

És te is meg tudod csinálni!❤️

— tokeletes-mumosoly

Hova tűntek a régi szép idők?

Mond, hova a picsába tűntek?  Hol van, amikor még magadtól írtad, hogy szeretlek?  Amikor azt mondtad, hogy értem dobog? Amikor egy napot nem bírtunk ki egymás nélkül? Amikor még az örökké-t terveztük? Az ígéretek?  A közös esték?  A hajnalig tartó beszélgetések? A csókok? Az ölelések?  Hova tűnt minden?  Fenséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanása, mely egy perc alatt elillan. Szeretlek. 

“Ülj ki velem a tetőre, egy üveg borral és egy takaróval! Feküdjünk el a cserépen és nézzük a csillagokat, amíg hajnalban el nem tűnnek az égről! Beszélgessünk a világegyetemről, furcsa összeesküvés elméletekről, beteg 90-es évekbeli művészfilmekről és hírhedt sorozatgyilkosokról.Mondd el mi van a fejedben! Mondj el mindent, amit eddig másnak nem mertél! Mutasd meg a sebeid és engedd, hogy lecsókoljam a könnyeid!Csak annyit akarok, hogy úgy vetkőzz meztelenre előttem, ahogy más előtt még soha. Hogy magadon hagyod a ruhád.”

— Alexander Levin

Terápia

Félek attól, hogy túl sok vagyok. Félek attól, hogy túl kevés. Leszek-e valakinek pont elég?

Félek a kudarctól. Félek csalódni. Lesz-e az álom valódi?

Félek az élettől. Félek a haláltól. Itt vagyok s mégis túl távol

Félek remélni. Félek érezni. Szíveddel tudsz a legjobban vérezni.

Félek elindulni. Félek megállni, Szerelmet ér kívánni?

Félek a múlttól. Félek a jövőtől. Fogok-e még sírni az örömtől?

Félek a magastól. Félek attól, hogy szarul írok. Gúzsba kötnek elképzelt kínok.

Félek magamtól. Félek tőled. Megpróbálok nem félni többet.