A Sötétben állva Józanodok

Nem kell egy ember arra, hogy szenvedéssé tegye minden napom.

Meg tudom ezt csinálni én is

Még mindig túl sokszor kapom magam azon

Hogy újra végigtáncolok minden szavadon

És bárcsak el tudnék szakadni

De engem nem lehet megmenteni

Fáradt szemeiben még ég a remény

számítottam rá

mégsem tettem semmit, hogy ne történjen meg

Nyugtatót kaptam

Nyugtalanul aludtam

Az ablak még mindig kitárva

A látkép más, az érzés régi

De a szél már csak

A kinti fákat tépi

Nem várom, hogy megértsd,

Hisz tudom, hogy azt nem lehet.

azt várom, hogy ne féltsd,

De mégis mentsd az életed.

Vagyunk

Nem az vagy, akit a tükörben látsz, hanem aki a tükörbe néz

Nem felejtem el azt a szomorú szemet,

ami azt kérdezte,hova ment az eszed?