művészet vagy;
ha nem lennél, ki kéne találni.
A Holddal én is elfogyok,
szerelmedért fulladok.
28-ban igazán tudtak szeretni
Az elejétől kezdve tudtam, hogy ez más lesz, mint a többi. Tudtam, hogy bármikor és bárhol képes lennék belédszeretni és így is lett. Annyira szeretlek, hogy egyszerűen a nap minden egyes másodpercében elmondanám neked. Ki akarom mondani, hogy mennyire szeretlek. Ki akarom neked önteni a lelkem. El akarom mondani, hogy hogyan és mióta. Hogy mennyire más vagy, mint mindenki. Hogy mennyire különleges és gyönyörű vagy. A szemedbe akarok nézni és érezni minden fájdalmat, amit te életedben átéltél. Minden örömöt, szomorúságot. Látni akarom, ahogy csillog a szemed, miközben mosolyogsz. Látni akarom, ahogy felnősz. Mellettem. Meg akarom mutatni neked a szívem legrejtélyesebb zugát. Mindenre emlékezni akarok. Nem akarom, hogy elmenj, hogy elhagyj. Azt akarom, hogy szeress és maradj...
gyönyörűsége elveszett,
réges-régen feledkezett.
ez a sötét köd, ez a fehér lepel:
hullik reánk minden,
mégsem tűnünk el.
“és akkor én olyan szomorú lettem, hogy a zárt ablakon át beesett az eső.”
— Szendrői Csaba - Zubbony
⁰¹¹Ahogy a bőröd az enyémet súrolta.
ő miért érhet hozzád?
és én miért nem?
ha tárod karodat,
te két kezed fojtogat;
s én örömöm lelem a dolgokban.
a világom tőled most hanyatt van.
vágja magát a földhöz és ficánkol,
úgy érzem ez lesz a halálom.