look me in the face,
hold my gaze.
and call me by your name.
- André Aciman: Call me by your name (Oliver)
⁰³⁶Angyalod az angyalomba feledkezik.
magány
nem tudom pontosan ki az a magány, de hallottam már róla. fekete alak, csuklyás fickó, de a kapucni alatt mindig mosolyogva vár rád. tudja, hogy nem örülsz neki, de együtt tudsz élni a gondolattal, hogy ő igenis létezik. nem egy ember a sok közül, akit nem kedvelsz sőt, gyűlölsz. nem fogod tudni megsiratni, provokálni, kiakasztani. ő a magány. így emlegetik és így ismerjük már több milliárd éve. több milliárd éve, téged pedig mégis most talál meg... szemét dög. de mosolyog, fogadd tárt karokkal, majd ha megvendégelted és adtál neki a lelkedből pár szakasztott darabot, kísérd el az ajtóig és csukd rá a kisujjára. ő a magány, kibírja.
⁰¹²Mondd ki újra, hogy szeretsz. Csak mondd ki...
te olyan más vagy,
mintha te lennél a szívem páros ritmusa
nem látlak.
sötét van,
az elmémben.
Néha békét találunk az egyedüllétben.
⁰²⁴Ahogy az ujjaidat végighúztad a gerincemen.
ha csókoddal lelket lehetne ölni,
az enyém már holt lenne.
Az övé lennék, ha kérné.
~lover of sappho
vajon, hogyan szakad meg a szív?
csak eltörtik,
s elvérzik?