“Olyan távol voltunk a nemtől, de nem elég közel az igenhez. Így lett végül belőlünk egy biztos talán.”
— Alexander Levin
Úgy döntöttem újra megpróbálok segíteni a szüleimnek.
Két nap után úgy érzem magam, mint a zsebkendő, amit benne hagytam a nadrágomban majd kimostam.
Hogy ezek ketten mennyire mérgezőek! Gyűlölet, önimádat, undor és ezek kombinációja mindennapjaik szerves része, de mosolyogni egyikőjüket sem láttam. Másokat okolnak a hibáikért, de változtatni nem akarnak. Nem tudom hol van az a pont amikor lehet, érdemes kezet nyújtani, és hol van az a pont, amikor jobb ha a zsebedben hagyod a kezed.
Pár nap alatt ennyire leszívták az életkedvemet, nem is tudom hogy bírtak ki egymás mellett 30 évet.
Úgy tűnik csak akkor tudsz segíteni valakinek, ha ő maga már megtette az első lépéseket, és akar változni.
“Don’t look for someone who will solve all your problems. Look for someone who won’t let you face them alone.”
— Wisdom Quotes
“- Szóval… Hogy vagyunk? - kérdezte, miközben egy komótos mozdulattal feljebb tolta szemüvegét az orrnyergére.
- Nos, olykor a tenger vagyok, máskor a tengerész, de mostanában leginkább mindkettő.”
Alexander Levin: egy (nem) szociopata naplójából
"...Van Igazi. Érezzük. Reméljük. Vágyunk rá.
Tudósok megfigyelték például, hogy az Antarktisz jégtábláin a császárpingvinek százezrei bújnak össze, hogy meg ne fagyjanak. Iszonyú hangzavar, karattyolás, rikoltozás, nyüzsgés. Végtelen tömeg.
De a halászatból visszatérő magányos pingvin a vaksötétben is megtalálja párját. Pont oda megy, ahol az ő társa, az "Igazi" van.
Százezer közül egy - az Igazi.
Várja. És jön.
Azt feltételezik, hogy különös hangjelek alapján ismerik fel egymást. Szerintem másról van szó, arról, amit a fizikusok állítanak.
Régóta feltételezték, pár évtizede pedig kísérletileg is igazolták, hogy az ikerfotonok összetartoznak.
Tudnak egymásról. Érzik egymást. A tudomány nyelvén ez a fényen túli összekötöttség.
Mi úgy hívjuk: szerelem."
(Müller Péter)
I could say anything, it wouldn't be important for you. That's the sad truth