A Te Valóságod, Az én Halálom, A Te Szerelmed Az én Mérgem, A Te Csókod Az én ópiátom, és

Akasszátok föl a királyokat!

Petőfi Sándor

Előbb eltol magától, majd mélyen magába fogad. Igen, a gyűlölve szeretés valami más... Egyszerre emel fel és tör össze apró darabokra. Egyszerre félsz és remélsz, akarsz és elutasítasz. Egyszerre vagy gyilkos és áldozat.

Az én szerelmem gyűlölet is egyben...

Én nem akartam belefáradni, ez csak úgy megtörténik az emberrel. Küzd és küzd, harcol azért amiben hisz, azért amire vágyik. Aztán egyszer kiég, és utána csak úgy van. Már nem látja értelmét a harcnak, nincs több vágy, és csak a túlélés számít.

Így indultam el én is az árral. Úgy sajnálom.

Egy újabb éjszaka... mikor a szívem fáj mert szüksége lenne rád... de te már régen nem vagy...

Olyan mocskosul elveszett érzés "szeretni akit nem lehet.."

Mély levegő... csak ezt mondom magamban mély levegő megoldom... meg kell oldanom...

Egyszer valaki azt mondta:

„Nem lett boldog befejezésünk. De istenem… milyen varázslatos kezdetünk volt.”

És basszus, ez pont oda talált, ahol a legjobban fáj.

A valóság csupán egy Rorschach-tintapaca.

Alan Watts

"Két napja nem beszéltünk, hát elmentem hozzá. Ő csendben ajtót nyitott, hosszan vizsgálta az arcomat, elmélyült a szemeimben, majd pár perc közénk ült zavart némaság után megfogta a kezem, behúzott a szobájába és esélyt sem adott, hogy bármit is mondhassak... Az arcomra ült."

Nem a világ fordult el tőled, te fordultál befelé túl mélyen.

"Egyszer azt mondta valaki: hagyd a gecibe, engedd hogy magaddal vigyen."