Én Mindig Elvesztettem őt, ám ő Mindig Rám Talált. Aztán Egy Nap ő Vesztett El Engem, S én Azóta

Nem kértem, de te lehajoltál értem, magadhoz emeltél, s most hogy mennék, önző vagyok és lelketlen... Ne csináld ezt velem, sosem kértelek semmire, így nem is tartozom semmivel...

Gyűlölöm ha szeretsz, és szeretem ha gyűlölsz.

"Egyszer azt mondta valaki: hagyd a gecibe, engedd hogy magaddal vigyen."

Színes gyógyszerek,

Beveszem a felét baby, jól leszek

Szorongok, ha figyelnek az emberek

Amikor ők alszanak, én ébredek

Színes gyógyszerek,

Beveszek belőlük, boldogabb leszek

Az emberek az ilyenektől féltenek

De ne féljetek, valahogy majd megleszek

Akasszátok föl a királyokat!

Petőfi Sándor

"Két napja nem beszéltünk, hát elmentem hozzá. Ő csendben ajtót nyitott, hosszan vizsgálta az arcomat, elmélyült a szemeimben, majd pár perc közénk ült zavart némaság után megfogta a kezem, behúzott a szobájába és esélyt sem adott, hogy bármit is mondhassak... Az arcomra ült."

"Mindenki meghal, de nem mindenki él." - graffiti

Én nem akartam belefáradni, ez csak úgy megtörténik az emberrel. Küzd és küzd, harcol azért amiben hisz, azért amire vágyik. Aztán egyszer kiég, és utána csak úgy van. Már nem látja értelmét a harcnak, nincs több vágy, és csak a túlélés számít.

Így indultam el én is az árral. Úgy sajnálom.

Előbb eltol magától, majd mélyen magába fogad. Igen, a gyűlölve szeretés valami más... Egyszerre emel fel és tör össze apró darabokra. Egyszerre félsz és remélsz, akarsz és elutasítasz. Egyszerre vagy gyilkos és áldozat.

Az őrület a normális abban a világban, amelyből semmit sem értünk.

Lángh Júlia