Lehet Bármennyi Kurvám Melletted, Ha Az Oltárnál Csakis Téged Akarlak Látni…

Az élet sosem volt és soha nem is lesz igazságos.

Egyesek a boldogságot tapasztalják meg, másoknak a rosszat kell újra meg újra eltűrni.

De tudjátok mi ebben a legrosszabb?

Elvárják, hogy boldog legyél, örülj annak amid van, hiszen másnak ez sem adatott meg. Hát sajnálom, én nem tudom széles mosollyal fogadni azt, hogy az életem a szemem láttára törik apró darabokra.

Az alvás már nem alvás, csak menekülés a valóság elől

“I just want someone to be truly happy because of me. Someone who is happy to see me, happy to hear me, happy to know me.”

— Unknown

Life’s better when nobody knows anything about you.

nem emlékeztetsz senkire, és ez kibaszottul vonzó

Igyekszem mostantól nem meghatódni semmin. Nem akarok többé rosszul lenni, sírni, dühöngni. Innentől kezdve ha valaki/valakik kilépnek az életemből akkor nem bánom, ez van.

Azt hiszem félnem kéne magamtól és a gondolataimtól...

Mikor gondolkodnom kéne, az agyam teljesen üres,

Viszont ha csak szeretnék kikapcsolódni, elveszek a gondolataim hálójában.

Valahogy sosem tudom abbahagyni a gondolkodást

Szörnyű azzal a tudattal lefeküdni, hogy lehetett volna másképp is