23

Vannak napok amikor kurvára irritál minden és mindenki ..

Lássák rajtam, hogy valami nincs rendben, de azt senki nem tudja, mennyire szenvedek belül.

Vágy

Azt hisszük szexre van szükségünk, de nem csak erről van szó.

Intimitás, amire vágyunk, hogy megérintsenek, hogy ránk nézzenek, hogy csodáljanak, hogy biztonságban érezzük magunkat, és azt érezzük valakinek tényleg kellünk.

Ez az, amire igazából vágyunk.

Hiányzik, hogy lássalak

és

hiányzik, hogy beszélgessünk.

Hiányzol.

“We didn’t need words, we just looked at each other and smiled.”

— her eyes said everything  (via difficult)

Érzések.

Basszus pár éve még nem tudtam felfogni, hogy hogy tudnak a fiatalok ennyit "drámázni". Akkor még minden annyira gyerekes és egyszerű volt. Vagyis annak láttam. Ma...ma pedig én is egy vagyok a "drámázó" fiatalok közül. Nevetek egész nap, gyerekesen megörülök, hülyülök a bárátaimmal, azt csinálok amit szeretnék és boldog vagyok... Aztán este...minden annyira más lesz. Őszintébb. Rájövök, hogy hiába játszom egész nap a "minden bajtól mentes, örült és önfeledt" lányt, este egyedül maradok. És nincs energiám nevetni, nincs energiám még mosolyogni sem. Csak egyszerűen elmegy a kedvem mindentől. Érzem, hogy fáradt vagyok, de nem fizikailag... Este a sötétben fekszem az ágyamban, folynak le az arcomon a könnyek, gyötröm magam a "mi lett volna ha...?" kérdesekkel...

Annyira vágyok a szerelemre, hogy belevetem magam az első srác karjaiba aki érdeklődik irántam és utánna folyton azon kattogok, hogy tényleg helyesen döntöttem, tényleg szeretem? Tudom, hogy ezen egy pillanatig sem szabadna gondolkodom...tudom. De ne mond, hogy te még soha sem bizonytalanodtál el, mert féltél...a következményektől? Attól, hogy mi lesz ha menthetetlenül beleszeretsz...de nem is ezzel van a gond. Hanem, hogy semmi garancia sincs arra, hogy nem veszíted el...ha pedig Ő a mindened és elveszíted...hát igen. Akkor nem marad semmid. SEMMID.

Pár éve még azt hittem, hogy a szerelem csak gyerekes rajongás egy fiú (vagy lány) után... De most már tudom, hogy közel sem az.

Régen azt hittem, hogy a barátság örök. Ma már tudom, hogy minden mulandó. De mégis görcsösen próbálom megtartani azt ami már régen elveszett. Olyan barátságokat akarok helyrehozni ami csak nekem fongos...csak egy oldalú...

Rettegek a változástól.

Fiatal vagyok. Összetört, mint a legtöbb tini. És próbálom magamat helyre hozni, mint a legtöbben. És ez elveszi minden energiámat... szóval nem lepődöm meg, hogy este sírva alszok el, hogy érzem a fáradságot de kétszer olyan lendülettel edzek, hogy probálok menekülni a problémák elől, hogy magamban tartom ha valami fáj. Mert egyszerűen nincs energiám, hogy elmagyarázzam valakinek, hogy mi a baj (legtöbbször magam sem tudom). Nincs már energiám semmire sem. Csak helyre akarom hozni magam, hogy élhessek. És azt hiszem, hogy meg tudom csinálni. Hosszú lesz, fájni fog, de meg tudom csinálni!

És te is meg tudod csinálni!❤️

— tokeletes-mumosoly

Jó poén volt haver, de miattad nem eszik.

Jó poén volt haver, de miattad számolja minden egyes nap a kalóriákat.

Jó poén volt haver, de megszállottja lett a súly vesztésnek.

Jó poén volt haver, de nem bír tükörbe nézni.

Jó poén volt haver, de a könnyei esténként patakokban hullik.

Jó poén volt haver, de sanyargatja magát.

Jó poén volt haver, de hánytatja magát.

Jó poén volt haver, de szorong a súlya miatt.

Jó poén volt haver... nem, nem volt jó poén.

nézz rám úgy még egyszer, ahogy aznap este tetted

És végül szép lassan megint lesüllyedek a mélybe,anélkül,hogy ezt bárki is észrevenné.