Én Nem A "Vedd Meg Nekem Ezt", és "Vigyél El Oda" Típusú Lány Vagyok. Én Az" Írj, Ha Hazaértél",

Lássák rajtam, hogy valami nincs rendben, de azt senki nem tudja, mennyire szenvedek belül.

Aki szeretnék lenni.

Az ember, akire gondolsz, mikor részegen az asztal felett görnyedve próbálsz józanodni.

Az ember, akit keresel, ha szomorú vagy, mert tudod, hogy tőle jobb kedved lesz.

Az ember, akire lefekvés előtt gondolsz.

Az ember, aki marad akkor amikor mindenki más számára elviselhetetlen vagy.

Az ember, aki nagyon fontos neked.

Az ember, aki mindig meghatározó része lesz az életednek.

De tudod ki akarok neked a legjobban lenni?

Akit félsz elveszíteni és akit a legőszintébben szeretsz.

-Anna S.

“Az a bizonyos erzes Mikor vele vagy es semmi es senki mas nem tudja elterelni rola a figyelmed. Mikor talalkozas elott a hasad gorcsbe randul es mikor meglatod a szived ezerrel ver mint ami ki akar ugrani a helyerol. Mikor a szemebe nezel es olyan mintha almodnal. Amikor megoleled ugy erzed nem fogod tudni elengedni. Mikor csak nez rad es te azon agyalsz, hogy lehet valakit ennyire szeretni. Mikor elbucsusztok es mar akkor megol a hianya. Mikor nem ir orakon at mert dolga van es te aggodsz nincs-e baja es kozbe annyira hianyzik mint meg soha senkisem. Es az a pillantas amit nem tudsz kiverni a fejedbol. Az a pillantas erte el mind ezt. Az a pillantas tanitott meg ujra szeretni de oruletesen.”

—

Lehetne, hogy egyszer leülünk kettesben,

Egy üveg bor mellett,

És megbeszéljük, miért nem voltam

Sohasem elég jó neked?

emlékszem

amikor ha valami édeset írtál rögtön rohantam a csorgatni a nyálam amikor durván összevesztünk, és órákig sírtam, hogy “mi lesz velem ezek után?” amikor láttam, hogy azzal a lánnyal beszélsz, és elöntött a féltékenység amikor elhangzott valahol a neved, és egyből felkaptam rá a fejem amikor minden matematikai egyenletről te jutottál eszembe. és őszintén szerettelek szeretni, ilyenkor éreztem, hogy élek, hogy van valaki aki boldoggá tesz hogy különböző szituációkba képzeljem el magunkat, hogy legyen min mosolyognom, legyen min sírnom és töprengenem szerettem mikor megnevettettél, és feldobtad a napomat amikor próbáltál helyretenni, hogy ‘tehülye, ez így nincs jól.’ te jelentetted nekem a világot. köszönöm, hogy megmutattad milyen is szeretni.

nem tudom hogy komolyan gondolod-e...hogy hogyan bízzak újra bennünk...nem tudom hogy szeretsz-e...vagy csak mert nincs más...nem tudom igazán csókolsz-e...vagy ölelsz...nem tudom hogy érzelemmel tettél mindent aznap este...nem tudom hogy mit higyjek...nem tudom hogy hazudsz-e nem tudom hogy azok a mosolyok igazak-e nem tudom hogy ahogy rám nézel őszinte vagy sem...nem tudom...tenned kell hogy újra bízzak benned és nem tudom hogy eléggé akarod-e...nem tudom hogy tényleg őszintén mondod hogy “neharagudj”,”szeretlek”...nem tudom hogy mit érezzek...

11

fogalmam sem volt róla,

hogy egy kék szempárban

mélyebbre lehet süllyedni

mint az óceánban

de már nem

kapok

levegőt

“I want to try everything with you.”